KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A 13-as

Vincze Teréz

13 Tzameti – francia, 2006. Rendezte és írta: Géla Babluani. Kép: Tariel Meliava. Szereplők: George Babluani (Sébastien), Pascal Bongard (a ceremóniamester), Aurélien Recoing (Jacky), Fred Ulysse (Alain), Nicolas Pignon (a keresztapa). Gyártó: Les Films de la Strada. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.

 

A film a tavalyi év egyik favoritja: a Sundance-en nagydíjat nyert, és az Európai Filmdíjak közül is elhozta „az év felfedezettjének” járót az elsőfilmes, grúz származású rendező. A mű nagyon fekete-fehér és nagyon rejtélyes, ezért magáról a történetről csak enigmatikusan lehet nyilatkozni a spoilerek elkerülése végett.

Vélhetőleg valamelyik francia tengerparti üdülővárosban járunk, ahol szezonon kívül kissé kísérteties hangulat uralkodik. Ifjú főhősünk Sébastien (a rendező karakteres arcú öccse alakítja) háztetők javítását vállalja. A film elején egy furcsa házaspárnál kezd dolgozni, azonban a megbízás teljesítése előtt a házigazda meghal, így Sébastien valószínűleg elesik a munkájáért járó fizetségtől. Időközben azonban tanúja volt egy beszélgetésnek, melyből kiderült, hogy a ház ura levélben egy fontos és jól jövedelmező munkára szóló megbízást várt. A levél véletlenül Sébastienhez kerül, s úgy dönt, beugrik az elhunyt férfi helyett, bármi legyen is a munka, amiről egyelőre semmit sem tud – a borítékban egy vonatjegy és egy szállodai szobafoglalás van.

Innen kezdve a történetet egy darabig az a fajta feszültség mozgatja, amit mondjuk a Foglakozása: riporterből ismerhetünk: mi történik valakivel, aki nem tudja, milyen kétes ügyekbe is keveredett azzal, hogy személyiséget cserélt egy idegennel? A főhőssel együtt a néző számára is fokozatosan derül ki, hogy a 13-as szám, amit a megbízóktól a következő lépésben kap, nem biztos, hogy szerencsét hoz majd.

A munkáról persze bebizonyosodik, hogy kicsit sem hétköznapi és egyáltalán nem veszélytelen. A film eredetisége mégsem annyira a rafinált és hátborzongató cselekménybeli csavarokból adódik, hanem a rendező atmoszférateremtő képességét dicséri. A kísérteties hangulat, ami az első pillanattól behálózza a filmet, apró gesztusokban, dialógusokban, tárgyakban és a szereplőválasztásokban egyaránt megnyilvánul. Nem a fordulatok, hanem a noir hangulat miatt érdemes nézni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8988