KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Áldozathozatal

Pápai Zsolt

Offret – svéd–francia, 1985. Rendezte: Andrej Tarkovszkij. Szereplők: Erland Josephson, Susan Fleetwood, Valérie Mairess. Forgalmazó: Mozinet – Kultúrbarlang. 143 perc.

 

Tarkovszkij utolsó, Svédországban forgott filmje nem ér fel legkiválóbb műveihez, de a legszemélyesebbekig igen. Intimebb, mint egy pszichoanalízis és bizalmasabb, mint egy hétpecsétes napló.

Az Áldozathozatal – a cím az életmű egyik vezérmotívumát idézi, így rögtön nagyfokú személyességet sugall – aprólékosan megszerkesztett jelentés egy kusza határhelyzet-élményről, fizikai, lelki és szellemi kihívásokban egyaránt bővelkedő életszituációról. Az Áldozathozatal egy végtelen elmagányosodása folytán az őrületig jutó, de onnan nem a kárhozat, hanem az üdvözülés felé induló művész története. Ebbe a történetbe a rendező beleírta a halál közelségével kapcsolatos tapasztalatait, a Szovjetunióban túszként fogva tartott édesanyja és fia hiányából fakadó elkeseredettségét, továbbá beszélt a feleségével megromlott viszonyáról és az emigrációs lét elviselhetetlenségéről is. Az Áldozathozatal mintha az összegzés szándékával készült volna, a kultúrtörténeti utalások (Bach, Shakespeare, Dosztojevszkij, Leonardo, Piero Della Francesca), valamint a Tarkovszkij saját alkotásaiból (Andrej Rubljov, Tükör, Sztalker, Nosztalgia) származó idézetek ezt jelzik.

Az Áldozathozatal fontos állomás a nyolcvanas évek európai művészfilmjében, igaz, nem éri el a Rubljov, a Tükör vagy a Sztalker színvonalát. Talán azért, mert olyasféle konceptualista megközelítés érezhető rajta, mint amilyet Tarkovszkij – nem sokkal a forgatás után – az általa annyira tisztelt Bergman filmjeinek sajátosságaként határozott meg a naplójában: „Adva van egy olyan világ, amelyikben semmi sem történik, a tárgyak gigantikus árnyat vetnek, bizonyos figurák átfutnak rajta. És ebben a jeges, tökéletesen fagyos, szimbolikus világban, feltételes atmoszférában egy teljes mértékben feladványként működő, teorémaként kidolgozott és bebizonyított szerkezet bontakozik ki.”

Ezzel a konceptualista közelítésmóddal, illetve a szintén Bergmant idéző kammerspiel-formával Tarkovszkij nehezen boldogult. Az ismeretlen terepen nehézkesen mozgott, és ez olyan meglepő megoldásokat szült, mint például a közelik megtagadása a színészektől (ez egy kamaradrámában jószerivel értelmezhetetlen) vagy a feltűnően ingerszegény környezet rajza (ez pedig Tarkovszkijtól idegen).

Ám épp a szerzőidegen elemek avatják kitüntetetten fontossá az életmű zárótételét. Különös, de a film abból eredően vált kíméletlenül pontos önportrévá, hogy nem lett remekmű: az Áldozathozatal egy zseniális képességeinek csak korlátozottan a birtokában lévő, ám elgyengülten is erős rendező munkája. Egy nagybeteg művész truffaut-i értelemben vett „beteg nagy filmje”.

Extrák: A kétlemezes kiadás második lemezén Michael Leszczylowski rendező 101 perces dokumentumfilmje található az Áldozathozatal geneziséről és a forgatásról. A Rendezte: Andrej Tarkovszkij című film a művészről és művészetéről szóló mozgóképek etalonjának számít.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9334