Tom Tykwer filmjei a legtipikusabb, bár nem feltétlenül a legjobb darabjai a kortárs szcénának. Komoly művészfilmes ambíciókkal bíró szórakoztató mozik (ezért tipikusak), amelyekben gyakran nem sikerül szinkronba hozni egymással a kettős vállalást (ezért mennek mellé). A művészfilmes és a zsánerfilmes Tykwer mintha egymás ellenségei lennének – nem a közös célért dolgoznak, hanem egymás ellen vívnak csatákat.

Új filmjében a rendező megbékélt magával: nem különösebben nagyra törő, ámde az elsőtől az utolsó percéig izgalmas, ráadásul végig stílben tartott mozit forgatott. A bűn árfolyama a hetvenes évek paranoia-thrillereinek (A Parallax-terv, A Keselyű három napja, Marathon életre-halálra) a nyomvonalán halad, és egy nemzetközi bank bűnös üzelmeit, valamint a világ különböző kormányaihoz fűződő kapcsolatait tárja fel. A sztori valós alapú: a filmbeli bank modellje a titkon nemzetközi konfliktusokba is gyakran belepiszkáló pénzmosoda, az 1991-ben összeomlott Bank of Credit and Commerce International (BCCI) volt.

Nem csupán a film több országon és földrészen átívelő cselekménye izgalmas, hanem a kivitelezése is. Tykwer míves, artisztikus látványt teremtett, amely Antonioni architektúra-használatát idézi. A modern épületeknek és formáknak kitüntetett szerepet biztosító térhasználat elsősorban Alan J. Pakula közvetítése nyomán nyert polgárjogot Hollywoodban bő három évtizede, mindenekelőtt A Parallax-terv és Az elnök emberei című filmekben. Tykwer erre a hagyományra épít akkor, amikor lényegében a történet szereplőivé emeli a csupa üveg és acél, hipermodern épületeket, a berlini főpályaudvartól és kormánynegyedtől kezdve a wolfsburgi művészeti, tudományos és szabadidő-központon át a New York-i Guggenheim Múzeumig. A Guggenheimben játszódó maratoni pisztolypárbaj igen hatásos.