KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Crank 2 – Magasfeszültség

Sepsi László

Crank 2: High Voltage – amerikai, 2009. Rendezte és írta: Mark Neveledine és Brian Taylor. Kép: Brandon Trost. Zene: Mike Patton. Szereplők: Jason Statham (Chev Chelios), Amy Smart (Eve), Dwight Yoakam (Doc Miles), Efren Ramirez (Venus), Reno Wilson (Orlando). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Lionsgate. Forgalmazó: Fórum Hungary.Feliratos. 96 perc.

 

A 2006-os Crankkel a Neveledine/Taylor-páros kőbe véste az új évezred akciófilmjeinek (és játékainak) egyetlen valamirevaló aranyszabályát: ha megállsz, meghalsz. Egy akciódarab addig működik, amíg száguld és pörög: ha akár a vásznon, akár a nézőtéren csökken az adrenanalinszint, mind a hős, mind maga az alkotás bukásra van ítélve, és visszazuhan az unalom és érdektelenség kénköves poklába. Chev Chelios (Jason Statham) őrjöngésének második felvonása újfent ezen alapelvnek megfelelően készült: miközben a tematizált műfaji metaforát egy valamivel olcsóbb gegre cseréli – Chelios-nak folyamatos ingervadászat helyett az ellopott eredeti helyére behelyezett műszívet kell minduntalan árammal feltöltenie –, az első rész tanulságát már adottnak veszi, ráadásként pedig a folytatásokra jellemző fokozásigényt is híven kielégíti. (Utóbbira lásd például a főhős és barátnőjének nyilvánosan zajló aktusait az első, illetve a második részben.)

Az esetenként már erőltetettnek ható Crank 2 minden hibája ellenére az eddigieknél is egyértelműbbé teszi: Mark Neveldine és Brian Taylor a gamer-szubkultúra első fecskéi, akik sikeresen beröppentek a mainstream filmkészítésbe. Az elpusztíthatatlan Chelios már egy monitor előtt nevelkedett generáció exploitation-ikonja, aki checkpointtól checkpointig száguld keresztül az irracionálisba hajló cselekményen, s még mielőtt kifulladna, meg-megáll feltölteni a nullponthoz közelítő életerő-csíkját. Körülötte a világ nem több a Grand Theft Auto térképénél, ellenfelei ostobának programozott ágyútöltelékek, kik közül csak a bossok emelkednek ki, bajtársai pedig rajzfilmből szökött karikatúrák: diadalútja és hamar elnyert kult-státusza már paradigmaváltást jelez, mely során Hollywood végképp megadja magát egy új generáció igényeinek, miközben az immár hazatért Rambo és a kompjuterizált világban csak tévelygő John McClane üresen maradt helyét életre kelt poligonfigurák veszik át.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9821