KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Houdini – A halál mágusa

Varró Attila

Death Defying Act – amerikai, 2007. Rendezte: Gillian Armstrong. Szereplők: Guy Pearce, Catherina Zeta-Jones, Timothy Spall. Forgalmazó: Fórum Home Entertainment. 92 perc.

 

A magyar származású Harry Houdini nem csupán a XX. század leghíresebb szabadulóművésze és a spiritiszta hókuszpókuszok legádázabb leleplezője volt: 1917 és 1923 közt forgatott némafilmjei révén a filmtörténet első autentikus akció-auteurjének tekinthető, aki saját emberfeletti fizikai képességeire írt kalandfilmjeivel oly neves utódoknak taposott ösvényt, mint Buster Keaton (aki a fáma szerint neki köszönheti művésznevét), Douglas Fairbanks vagy akár Jackie Chan. A filmművészet mostanáig adós maradt a komoly hozzájárulásért: egy elferdített, misztifikált álomgyári biopic 1953-ból, pár érdektelen tévéfilm és két izgalmas, ám kurta szerep (Ragtime, Fairy Tale) után 2007-ig kellett várni az első játékfilmre, ami nem csupán életrajzi hűséggel, de az őt megillető kreativitással kezeli művészhősét.

A Houdini – A halál mágusa (különösen esetlen a magyar cím a gyönyörűen kétértelmű Halált megvető mutatványok eredetije mellett) a Nagy Houdini életének utolsó heteit dolgozza fel 1926 végén, fókuszában egy nagy publicitással kísért spiritiszta eseménnyel Edinburgh-ban, amely során egy helyi halottlátó nő kapcsolatot teremt a mágus édesanyjával, hogy kiderítse, melyek voltak a fia fülébe suttogott utolsó szavai. A kosztümös drámákban járatos ausztrál rendezőnő, Gillian Armstrong (Játék és szenvedély; Charlotte Gray) ezúttal is egy bizarr szerelmi kapcsolat és egy látványos vállalkozás melodrámai konfliktusára építi filmjét (a kikapós médium és a mintaférj mágus közt bimbózó románc alaposan átformálja mindkét fél eredeti motivációját), amelyet aztán fegyelmezett kézzel vezet végig a meredek fordulatokon, sőt a legjobb bűvésztrükkökhöz híven az előre ismert finálét is képes meglepetésként tálalni. Elegánsan levezényelt, élvezetes előadást teremt egy komor, párszereplős kamaradráma alapanyagából – akár egy bűvész a legegyszerűbb kártyatrükknél: hiába tudjuk, hogy puszta szemfényvesztő, mégsem a kezét figyeljük, inkább a felfénylő illúziót.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9904