KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/március
• Schubert Gusztáv: Az őrület angyala Pszichomozi
• Stark András: Persona, fehér köpenyben Pszichiáterek tükre
• N. N.: Pszichomozi
• Turcsányi Sándor: Valami menthető Újabb cseh filmek
• Bori Erzsébet: Merülési mélység Doc’Est ’97
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Szűk terekben Beszélgetés Sas Tamással

• Forgách András: A véres clown Mifune Toshiro
• N. N.: Kuroszava és Mifune közös filmjei
• Fáy Miklós: Kilencvenhárom zene Takemitsu Toru
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Életünk ROM-jai Nirvána

• Földényi F. László: Egy „sikertelen ember” mozija Musil és a film
• Ardai Zoltán: Törless ’66 K. u. K. állomás
KÖNYV
• Reményi József Tamás: Öntőműhely Tarkovszkij-monográfia
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Példáért szomszédba Thesszaloniki
TELEVÍZÓ
• Lipp Tamás: Vasárnapi nép Márciusi cselekedetek
• Muhi Klára: Háziverseny Filmkínálat a képernyőn
KRITIKA
• Fáber András: Szent Kristóf angolul tanul A Rémkirály
• Tóth András György: Mózes és az indiánok Beszélgetés Michel Tournier-val
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Comic Strip – Képtelen képregény
• Hirsch Tibor: Csillagot az égből
• Takács Ferenc: Amistad
• Schubert Gusztáv: Játsz/ma
• Hungler Tímea: Fogadatlan prókátor
• Barotányi Zoltán: Robinson Crusoe
• Schubert Gusztáv: Szerelemben, háborúban
• Kis Anna: Szép remények
• Békés Pál: Lesz ez még így se!
• Harmat György: A boldogító nem
• Takács Ferenc: Hőhullám
• Tamás Amaryllis: Mint a királyok!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Felperzselt föld

Baski Sándor

Incendies – francia, 2010. Rendezte: Denis Villeneuve. Írta: Wajdi Mouawad darabjából Denis Villeneuve. Kép: André Turpin. Zene: Gregoir Hetzel. Szereplők: Lubna Azabal (Nawal), Mélissa Desormeaux-Poulin (Jeanne), Maxim Gaudette (Simon), Abdelghafour Elaaziz (Abou Tarek). Gyártó: micro-scope / TS Productions / Phi Group. Forgalmazó: Mokép – Pannónia. Feliratos. 130 perc.

Ödipusz óta tudjuk, hogy önmagunk után nyomozni meglehetősen veszélyes vállalkozás. Nawal Marwan, a Kanadába kivándorolt arab asszony végrendeletében mégis erre a külső és belső utazásra biztatja új hazában felnőtt ikergyermekeit, akik semmit sem tudnak anyjuk korábbi életéről. Ahogy arról sem, hogy halottnak hitt apjuk még él, sőt van egy bátyjuk is – őket kellene a posztumusz kívánság szerint megtalálniuk. Menet közben derül csak ki, hogy a küldetés végcélja nem a családegyesítés, hanem az anya múltjának feltárása, amely révén a gyermekek élete is más fénytörésbe kerül.

Amíg mindez világossá nem válik, Denis Villeneuve sikerrel hiteti el velünk, hogy a Felperzselt föld is azon filmek nyomdokain halad, amelyekben a harmadik világ vériszamos konfliktusaira a nyugatra menekült főhősök szemszögéből csodálkozhatunk rá, többnyire megtörtént események alapján (Papírsárkányok, Persepolis). A forgatókönyv is autentikus forrásból merít: a Libanonból nyolcéves korában Franciaországba menekülő Wajdi Mouawad színdarabját dolgozza fel. A rendező átiratában azonban már egyáltalán nem fontos a konkrét hely és az idő, az ország neve el sem hangzik. A fiatal Marwan ősbűne – amint az az ikrek nyomozásával párhuzamosan adagolt flashbackekből kiderül –, hogy keresztény létére beleszeret egy muszlimba, majd miután szerelmét megölik, maga is belesodródik a gyilkos testvérharcba. Villeneuve sugallata szerint a szerepek nyugodtan felcserélhetőek, mindegy melyik frakcióhoz csatlakozunk, ugyannak az erőszakspirálnak vagyunk a részei.

A Felperzselt föld ennek megfelelően velejéig didaktikus film, de a rendező mentségére legyen mondva, hogy ezt rögtön a nyitójelenetben világossá teszi, ahol az egyik kulcsszereplő, a nézőre szegezve vádló tekintetét, áttöri a harmadik falat, majd a következő snittben már a személyi iratok közt keresgélő közjegyzőt láthatjuk, érzékeltetve, hogyan válik az egyéni sorsból kartoték-adat. Ahogy több kritikusa is megállapította, a Felperzselt föld valójában a görög drámákkal rokonítható, nem csak a történet felépítése réven, de azáltal is, ahogyan közönségét megszólítja. Ha a finálé mégis kimódoltnak tűnik, az leginkább annak köszönhető, hogy Villeneuve érvei az igazság megismerésének jótékony hatásairól nem elég meggyőzőek – a feloldozást valójában a nézők kapják meg a főszereplők helyett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10674