KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/március
• Schubert Gusztáv: Az őrület angyala Pszichomozi
• Stark András: Persona, fehér köpenyben Pszichiáterek tükre
• N. N.: Pszichomozi
• Turcsányi Sándor: Valami menthető Újabb cseh filmek
• Bori Erzsébet: Merülési mélység Doc’Est ’97
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Szűk terekben Beszélgetés Sas Tamással

• Forgách András: A véres clown Mifune Toshiro
• N. N.: Kuroszava és Mifune közös filmjei
• Fáy Miklós: Kilencvenhárom zene Takemitsu Toru
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Életünk ROM-jai Nirvána

• Földényi F. László: Egy „sikertelen ember” mozija Musil és a film
• Ardai Zoltán: Törless ’66 K. u. K. állomás
KÖNYV
• Reményi József Tamás: Öntőműhely Tarkovszkij-monográfia
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Példáért szomszédba Thesszaloniki
TELEVÍZÓ
• Lipp Tamás: Vasárnapi nép Márciusi cselekedetek
• Muhi Klára: Háziverseny Filmkínálat a képernyőn
KRITIKA
• Fáber András: Szent Kristóf angolul tanul A Rémkirály
• Tóth András György: Mózes és az indiánok Beszélgetés Michel Tournier-val
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Comic Strip – Képtelen képregény
• Hirsch Tibor: Csillagot az égből
• Takács Ferenc: Amistad
• Schubert Gusztáv: Játsz/ma
• Hungler Tímea: Fogadatlan prókátor
• Barotányi Zoltán: Robinson Crusoe
• Schubert Gusztáv: Szerelemben, háborúban
• Kis Anna: Szép remények
• Békés Pál: Lesz ez még így se!
• Harmat György: A boldogító nem
• Takács Ferenc: Hőhullám
• Tamás Amaryllis: Mint a királyok!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Babette lakomája

Schubert Gusztáv

 

Babette a háborúból jön. A párizsi kommün után, férjét, fiát elveszítve menekül önkéntes száműzetésbe a zordon jütlandi partvidékre, hogy ott két szelíd vénkisasszony derék házvezetőnője és megkísértője legyen. Merthogy évtizednyi önmegtartóztatás után csak erőt vesz rajta délvidéki természete, igazi párizsi lakomával lepi meg puritán házigazdáit és pártfogoltjaikat. A lepényhalhoz, köleskásához, hidegvízhez szokott lutheránus gyomrokat teknősbékalevessel, tésztában sütött fürjecskével, Dom Pérignon pezsgővel és amontilladóval traktálni, ez bizony ördögi incselkedés. Nem az első az egyszerűségre szoktatott lelkészlányok életében. Az ördög kétszer is megjelent már nekik: egyiküknek fess lovastiszt képében, a másiknak egy bozontos szemöldökű francia hőstenor és alkalmi énektanár szájával ígérgetett fényes párizsi karriert. Mindkétszer alulmaradt. Babette lakomája az első sikeres ördögi kísértés. És egyben az utolsó is, mert immár nincs kit a szenvedélyek táncába vinni, a kisasszonykák élete elsuhant; tisztesen, szürkén, unalmasán. A kalandvágyó dán írónő, Karen Blixen szemében: jóvátehetetlenül bűnösen. Mert aki gyönyörtől, szenvedéstől megszeppenve távoltartja magát az emberektől, az nem is él, sorstalan, akár az angyalok. Így igaz, de lesz-e, aki a szüfrazsett kritikát a legmocskosabb század végén megszívlelheti. Innen nézve a két nővér eseménytelen élete nem bűnös mulasztás, hanem kivételes szerencse. A Babette lakomája gúnyos sors-anekdotából így lesz mára aranykori idill. A békebeli iróniához békeidő is kellene.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4408