KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/március
• Schubert Gusztáv: Az őrület angyala Pszichomozi
• Stark András: Persona, fehér köpenyben Pszichiáterek tükre
• N. N.: Pszichomozi
• Turcsányi Sándor: Valami menthető Újabb cseh filmek
• Bori Erzsébet: Merülési mélység Doc’Est ’97
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Szűk terekben Beszélgetés Sas Tamással

• Forgách András: A véres clown Mifune Toshiro
• N. N.: Kuroszava és Mifune közös filmjei
• Fáy Miklós: Kilencvenhárom zene Takemitsu Toru
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Életünk ROM-jai Nirvána

• Földényi F. László: Egy „sikertelen ember” mozija Musil és a film
• Ardai Zoltán: Törless ’66 K. u. K. állomás
KÖNYV
• Reményi József Tamás: Öntőműhely Tarkovszkij-monográfia
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Példáért szomszédba Thesszaloniki
TELEVÍZÓ
• Lipp Tamás: Vasárnapi nép Márciusi cselekedetek
• Muhi Klára: Háziverseny Filmkínálat a képernyőn
KRITIKA
• Fáber András: Szent Kristóf angolul tanul A Rémkirály
• Tóth András György: Mózes és az indiánok Beszélgetés Michel Tournier-val
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Comic Strip – Képtelen képregény
• Hirsch Tibor: Csillagot az égből
• Takács Ferenc: Amistad
• Schubert Gusztáv: Játsz/ma
• Hungler Tímea: Fogadatlan prókátor
• Barotányi Zoltán: Robinson Crusoe
• Schubert Gusztáv: Szerelemben, háborúban
• Kis Anna: Szép remények
• Békés Pál: Lesz ez még így se!
• Harmat György: A boldogító nem
• Takács Ferenc: Hőhullám
• Tamás Amaryllis: Mint a királyok!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Jegyzet

Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

Zilahi Judit

Washingtoni tudósítónktól

 

Szabó István Mephisto című filmje, mint a napi sajtó hírül adta, idén elnyerte a legjobb nem angol nyelvű filmnek ítélt Oscar-díjat. A filmet az amerikai kritikusok már fél évvel a díjkiosztás előtt megismerték. Az alábbiakban a Mephisto amerikai kritikai visszhangjából ismertet szemelvényeket lapunk washingtoni tudósítója.

Az amerikai kritikusok – akiknek zöme meglepően jól ismeri Szabó István korábbi munkásságát – a jelentékeny műveknek kijáró érdeklődéssel és magas mércével közelítették meg a filmet. Időrendben először 1981 szeptemberében a The New York Times adott hírt róla, amikor a Mephistót bemutatták a New York-i filmfesztiválon. „A Mephisto rendkívül szép kiállítású film, stílusos, és jók a színészei” – írta Janet Maslin. „Komplex megvilágításban, s merész tömörítéssel ábrázolja Hendriket, ezt a higanyszerűen illékony figurát. Szabó ugyanazokat a váltásokat és árnyalatokat alkalmazza, mint a Bizalomban, és sikeresen plántálja át a bizakodás és bizonytalanság általa oly kedvelt fogalomkörét új filmjébe.”

Az egyszeri fesztiválvetítés után hat hónap telt el a New York-i és Los Angeles-i bemutatóig. Ezúttal is a The New York Times reagált elsőként: a március 21-i, vasárnapi számban Lawrence van Gelder tanulmánynak is beillő elemző cikkben foglalkozik a film hátterével. Ismerteti a fiktív Hendrik Höfgen alakját inspiráló valós személy, Gustav Gründgens élettörténetét, a Klaus Mann-regényt s az annak publikálása körüli bonyodalmakat, majd Klaus Maria Brandauer útját az alpesi Altausee falucskától a stuttgarti egyetemen, s egy rövid hollywoodi kitérővel megszakított, alapvetően színházi karrieren át a Mephistóig.

A tulajdonképpeni kritikák másnapi keltezésűek. The New York Daily News: „A Mephisto éppoly nagystílűen teátrális, mint főszereplője, az osztrák Klaus Maria Brandauer, akinek hihetetlenül dinamikus játéka a fáradhatatlan egoista Höfgen szerepében olyan káprázatos bűvészmutatvány, amely már önmagában is megéri a belépőjegy árát.”

The New York Post: „A rendező, Szabó fő erénye, hogy elkerüli a náci borzalmak durva karikírozását… Klaus Maria Brandauer alakítása brilliáns.”

A Hair nemzedékéhez szóló, The Aquarian című hetilap recenziója az ifjabb mozilátogatók igényességét tükrözi. A dicséret itt találó, konkrét megfigyeléseken alapszik: „A mű árnyaltsága azon is mérhető, hogy nincs benne kitapintható fordulópont: szinte valamennyi jelenet egyformán járul hozzá annak érzékeltetéséhez, hogyan furakodik be a náci filozófia a színész életébe.” A The Aquarian kritikusa, Lewis Archibald e sorokkal zárja írását: „Szabótól szokatlan mű a Mephisto, a múlté immár a melegség és együttérzés, amely átitatta az olyan korábbi filmeket, mint az Apa és a Tűzoltó utca 25. Ezek helyébe már a cselekménybonyolítás és a részletek analitikus tökélye lépett. Filmjei nem egy saját sugallatait próbára tevő ifjú elme izgatottságát közvetítik ma már, egyenletesebben lüktetnek és hatásosabban, de el is távolodva mindettől. Ennek következtében a Mephisto érzelmileg talán nem fog felkavarni, de az biztos, hogy lenyűgöz.”

A The New Republic című hetilapban az országos hírű kritikus, Stanley Kauffmann elemzi a Mephistót. Egymás után mérlegre teszi Brandauer, Rolf Hoppe, Krystyna Janda és Karin Boyd alakítását, s a négy miniportré után megállapítja: „A többi színész mind magyar s az arcoknak ez a sokasága csodálatos szőttessé áll össze… A 44 éves Szabó utoljára a Bizalommal szerepelt nálunk, melynek mindkét főszereplőjét viszontlátjuk a Mephistóban. A forgatókönyv, a rendező és Dobai Péter munkájában megválaszolatlan kérdéseket. hagyott, de a film kivitelezése egyedülálló, a melankóliának és a fenyegetésnek szerencsés keveréke.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7087