KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/március
• Schubert Gusztáv: Az őrület angyala Pszichomozi
• Stark András: Persona, fehér köpenyben Pszichiáterek tükre
• N. N.: Pszichomozi
• Turcsányi Sándor: Valami menthető Újabb cseh filmek
• Bori Erzsébet: Merülési mélység Doc’Est ’97
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Szűk terekben Beszélgetés Sas Tamással

• Forgách András: A véres clown Mifune Toshiro
• N. N.: Kuroszava és Mifune közös filmjei
• Fáy Miklós: Kilencvenhárom zene Takemitsu Toru
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Életünk ROM-jai Nirvána

• Földényi F. László: Egy „sikertelen ember” mozija Musil és a film
• Ardai Zoltán: Törless ’66 K. u. K. állomás
KÖNYV
• Reményi József Tamás: Öntőműhely Tarkovszkij-monográfia
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Példáért szomszédba Thesszaloniki
TELEVÍZÓ
• Lipp Tamás: Vasárnapi nép Márciusi cselekedetek
• Muhi Klára: Háziverseny Filmkínálat a képernyőn
KRITIKA
• Fáber András: Szent Kristóf angolul tanul A Rémkirály
• Tóth András György: Mózes és az indiánok Beszélgetés Michel Tournier-val
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Comic Strip – Képtelen képregény
• Hirsch Tibor: Csillagot az égből
• Takács Ferenc: Amistad
• Schubert Gusztáv: Játsz/ma
• Hungler Tímea: Fogadatlan prókátor
• Barotányi Zoltán: Robinson Crusoe
• Schubert Gusztáv: Szerelemben, háborúban
• Kis Anna: Szép remények
• Békés Pál: Lesz ez még így se!
• Harmat György: A boldogító nem
• Takács Ferenc: Hőhullám
• Tamás Amaryllis: Mint a királyok!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Drágaságom

Vincze Teréz

Hors de prix – francia, 2007. Rendezte: Pierre Salvadori. Írta: Benoît Graffin és Pierre Salvadori. Kép: Gilles Henry. Zene: Camille Bazbaz. Szereplők: Audrey Tautou (Iréne), Gad Elmaleh (Jean), Marie-Christine Adam (Madeleine), Vernon Dobtcheff (Jacques). Gyártó: France 3 / Tovo Films / Les Film Pelléas. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 104 perc.

 

Elegáns romantikus komédiai a francia riviérán Audrey Tatouval a főszerepben – ideális választás mindazoknak, akik még mindig a nyár elmúltán merengenek, és szívesen kalandoznának a napsütötte Biarritz, Nizza és Monte Carlo csillogó hoteljeiben és eldugott tengeröbleinek homokos partján. Mivel nagy valószínűséggel a francia turisztikai hivatal is beszállt a produkcióba – nem mintha a Riviérát annyira reklámozni kéne –, mindebben részük is lesz a nézőknek.

Jean (Gad Elmaleh) ugyanis pincér, kutyasétáltató, mixer és minden, amire egy szállodában szükség lehet. Egy végzetes éjszakán éppen elbóbiskolna az üres bárpult mögött, amikor felbukkan Irène (Audrey Tatou) és azt hiszi róla, hogy magányos ifjú milliomos, akivel érdemes összeszűrnie a levet. Bár Irène hivatásszerűen űzi a milliomos-vadászatot, ezúttal súlyosan mellényúl, és csak az elnöki lakosztályban együtt töltött éjszaka után jön rá, hogy mi is történt valójában. Jean persze nem adja fel a küzdelmet, és nyugdíjalapját is felszámolva próbálja elnyerni a kaviárt reggeliző, 200 eurós fehérneműket shoppingoló kalandornő kegyeit – reménytelenül. Végül egy újabb fatális félreértés következtében Jeant nézi gigolónak egy idősebb nő, úgyhogy Irène útmutatásai alapján az ex-pincér hamar beletanul a drága ajándékok kiválasztásába – persze azért nem annyira, hogy a happy end elmaradjon.

Az Álom luxuskivitelben eme modernizált változata jól mutatja az idők változását: az édesen bohó Holly Golightly-ból velejéig gonosz és számító fruska lett, aki kizárólag abban hisz, hogy a lányok legjobb barátja a gyémánt. Egy dologban viszont sikerül Audrey Tatounak felülmúlnia az egyébként felülmúlhatatlan Audrey Hepburnt: a soványságban. A film legnagyobb erőssége mindenesetre a visszafogott mimikájával erőteljesen Buster Keatonra emlékeztető Gad Elmaleh, aki lehet, hogy pantomimos papájától tanulta ezt a trükköt, de nagyon jól csinálja – miatta érdemes leginkább megnézni a filmet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9144