KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Coco Chanel és Igor Sztravinszkij

Parádi Orsolya

Coco Chanel et Igor Stravinsky­ – francia, 2009. Rendezte: Jan Kounen. Írta: Chris Greenhalgh. Kép: David Ungaro. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: Anna Mouglalis (Coco Chanel), Mads Mikkelsen (Igor Sztravinszkij), Jelena Morozova (Katyerina Sztravinszkij), Natacha Lindinger (Misia), Grigori Manukov (Szergej). Gyártó: Eurowide Film / Hexagon Pictures. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 120 perc.

 

Coco Chanel a korabeli fotók és beszámolók alapján alacsony, vékony, nem túl szép, de erős kisugárzású nő volt. Megingathatatlan függetlensége, megnyerő társasági képességei adták vonzerejét. A forradalmian kényelmes és egyszerű vonalú ruhák kreátora paraszti származását és tanulatlanságát akaratereje, tehetsége, és némi – szeretőjétől kapott – indítótőke segítségével ellensúlyozta. A XX. század húszas-harmincas éveiben vált befolyásos üzletasszonnyá, éhező francia és orosz művészek mecénásává. Vagyonát és házait többször felajánlotta a kor ünnepelt zsenijei, például Igor Sztravinszkij és családja részére. E korszakról mesél a Dobermannal ismertté váló Jan Kounen mozija. A helyzet az, hogy self-made divatdiktátor korai éveiről szóló, nemrég bemutatott filmet jegyző Anne Fontaine biztosabb kézzel rajzolta meg a Mademoiselle portréját. A sápatag, vézna, kisfiús Audrey Tautou hitelesebb Coco, mint Kounen új filmjében a görög (származású) istennő, Anna Mouglalis, aki gyönyörű, hatalmas, de üres. Egyetlen jelenetben sem látjuk a pezsgő, intellektuális kapcsolatot a két zseni között, minden a szimpla testi vágyról szól. Ezt a néhol francia impresszionista filmeket idéző, ma inkább nevetségesen ható vágások, és a megdöbbentően közhelyes dialógusok csak súlyosbítják. Kár érte, mert majd félórás nyitójelenete, valamint látványvilága és kellékfelhozatala az utóbbi évek egyik leggondosabban kimunkált filmalkotásává tehetnék. A Sztravinszkij-affér így egy grandiózus díszlet előtt játszódó átlagos szerelmi háromszög történetévé silányul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10113