KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik

Pápai Zsolt

Wall Street: Money Never Sleeps­ – amerikai, 2010. Rendezte: Oliver Stone. Írta: Allan Loeb, Stanley Weiser, Oliver Stone. Kép: Rodrigo Prieto. Zene: Craig Armstrong. Szereplők: Michael Douglas (Gordon Gekko), Shia LaBeouf (Jacob), Carey Mulligan (Winnie), Josh Brolin (James), Susan Sarandon (Sylvia). Gyártó: Edward R. Pressman Film. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 135 perc.

 

A mögöttünk hagyott botrányévtized napra-nap szállította a szaftos politikai és társadalmi eseményeket, a közismerten efféle témákra szakosodott Oliver Stone azonban mit sem tudott kezdeni ezekkel. Aranykorszakában lehetett őt gyűlölni, de kétségtelenül volt valami lehengerlő abban, ahogyan újra és újra odahajított egy-egy slágertémát a szélesebb közönségnek, illetve ahogyan filmjeivel – úgymond – tematizálta a közbeszédet. Az ezredfordulóra éppen ez a képessége veszett el. Úgy hiányzott neki a 2008-as gazdasági válság, mint egy falat kenyér, részben a téma potenciálisan nagy közönségvonzása miatt, részben pedig azért, mert egyik korábbi sikerfilmje folytatásának lehetőségét ígérte.

Sajnos azonban Stone most sem a régi formáját hozza, sőt a Wall Street 2. az elmúlt évekbeli munkáinál is jobban mutatja az elerőtlenedését. Nem mintha rossz film lenne, precízen összerakták: itt-ott ugyan elakadva, de működik a dramaturgiai gépezete, az enteriőrök ihletettek, a dialógusok a helyükön vannak (néha még ütnek is), a színészek is jók, és így tovább. Csakhogy több ponton maníros, sőt számos pillanatban kifejezetten édeskés a hangütés, és a rendező odáig megy, hogy a szentimentalizmus oltárán még egész életművének egyik legeltaláltabb figuráját – az über-romlott Gordon Gekkót – is feláldozza.

Szemmel láthatóan nem könnyen lépi ezt meg, húzza-halasztja a döntést, de végül mégis meglépi. Közben izzadva próbálja a szép lassan kikerekedő családi melodrámát exkluzívvá suvickolni, eltüntetni a jellegtelenség nyomait, és szerzőiséggel feltölteni a jeleneteket. Nem jár sok sikerrel. Csupán semmitmondó cameókra, néhány artisztikusabb beállításra, meg a válság kapcsán a világsajtóban úton-útfélen emlegetett „buborék-metafora” enervált és közhelyes vizualizálására futja az erejéből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10365