KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Dante: Pokol

Sepsi László

Dante’s Inferno – amerikai, 2007. Rendezte: Sean Meredith. Forgalmazó: InterCom. 88 perc.

 

Az Isteni színjáték minden kétséget kizáróan legvirulensebb része, a pokolbéli utazást megéneklő első rész ezúttal egyedi bábanimációs feldolgozást kapott. Sean Meredith munkáját nem elsősorban az aktualizálás heveny igénye teszi emlékezetessé (Dantéhoz hasonlóan a legtöbbször zsúfolt metropoliszok képében megjelenő bugyrokat Meredith többnyire közismert kortárs figurákkal népesíti be, politikusokon és színészeken át egyéb közszereplőkig), hanem a megjelenítéshez választott technika. A viktoriánus korszak bábszínházait idéző keretezésben Dante eposza kézzel rajzolt és papírból kivágott figurákon keresztül kel életre. Mint azt a megvalósítás technikája is mutatja, az alkotók posztmodern tiszteletlenséggel és olykor kifejezetten infantilis humorral nyúltak az alapanyaghoz: az eredeti szöveg vizuálisan legígéretesebb motívumaiból építették újjá a Pokol köreit, eközben nem tartózkodva az aktuálpolitikai kiszólásoktól sem – esetenként a South Parkot idézően blaszfém és szatirikus tükröt tartva a XX. és XXI. század nyugati társadalma elé. A Dermot Mulroney hangján megszólaló címszereplő egyszerre flegma és melankolikus hanghordozásával a nagyvárosi környezet atmoszféráját erősítve sajátos noir-hangulatot ad a Vergilius vezette utazásnak, ám Dante 2007-es Pokla az enyhe műfaji áthallás ellenére sem lép ki a zabolátlan szatíra keretei körül. A digitális effekteket teljességgel nélkülöző kézműves megvalósításnak és a politikai korrektség látszatát is elvető közelítésmódnak köszönhetően Sean Meredith filmje az esetenként becsúszó fáradtabb gegek ellenére is üdítően friss mozi, amely Bill Plympton és a külön betétben megidézett Phil Mulloy munkásságának szabados abszurditását feszítette rá a Dante műve által szolgáltatott gerincre és vegyítette kamaszos hevületű társadalomkritikával. A South Park tizennégy évadja után már kevéssé átütő, de még mindig szórakoztató recept.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10371