KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A legszebb dolog

Szabó Noémi

­Un heureux évenement – francia, 2011. Rendezte: Rémi Bezançon. Írta: Eliette Abecassis regénye nyomán Vanessa Portal és Rémi Bezançon. Kép: Antoine Monod. Szereplők: Louise Bourgoin (Barbara), Pio Marmai (Nicolas), Josiane Balasko (Claire), Thierry Frémont (Tony). Gyártó: Mandarin Cinéma. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 107 perc.

Barbara, a filozófia-doktoriját szorgosan kopácsoló ambiciózus bölcsész, és a videótékában lézengő, filmes karrierről álmodozó Nico viharos szerelmét hamarosan gyermekáldással jutalmazzák az égiek; csakhogy a baba érkezése lerántja a földre a turbékoló szerelmeseket, és banális tündérmeséjük hirtelen realisztikus gellert kap.

A legszebb dolog kendőzetlenül mutatja be a családalapítás árnyékos oldalát; szó esik benne egészségügyi komplikációkról, szexhiányról, de még a bonyolult és használhatatlan babakocsikat sem kíméli. Szereplői második generációs értelmiségi fiatalok, akik gyermekük születésének pillanatáig tudásuk és képességeik alapján jelölték ki saját helyüket a világban, ám ahhoz, hogy a gyerekvállalás a legszebb dologgá váljon az életükben, kénytelenek felülbírálni saját identitásukat, és a gyermeket tenni annak origópontjává. Ahogyan a szereplők fájdalom és lemondás árán átlényegülnek anyává és apává, úgy fogynak a filmben a kulturális utalások és a filozófiai szövegrészletek; a Másikkal való egyesülés kudarca lassan egy depressziós nő frusztrációivá szelídül, a fojtogató Semmi pedig hétköznapi magányba torkollik.

Rémi Bezançon filmje megmutatja a fárasztó hétköznapok győzelmét a Barbara által képviselt intellektus felett és a sekélyes családi értékrend diadalát a Nicónak tulajdonított banális szabadságeszményen: mélynek szánt problémafelvetéseivel igyekszik többnek látszani egyszerhasználatos romkomnál, miközben unalmas formanyelvével és a kétdimenziós figurák szájába adott kimódolt konfliktusaival a keményvonalas művészfilmek elitizmusán is megpróbál felülkerekedni. Az eredmény egy középszerű midcult mozi, ami egyszerre vár nézőjétől bizonyos fokú műveltséget és némi megbocsátó szentimentalizmust, hogy szemet hunyhassunk a sablonos tanulságok felett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11106