KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Barátság extrák nélkül

Csiger Ádám

Una donna per amica – olasz, 2014. Rendezte és írta: Giovanni Veronesi. Kép: Arnaldo Catinari. Szereplők: Fabio De Luigi (Francesco), Laetitia Casta (Claudia), Valentina Lodovini (Lia), Valeria Solarino (Anna). Gyártó: Fandando. Forgalmazó: Ristretto Distribution. Szinkronizált. 88 perc.

 

A kortárs olasz filmesek roppant termékenyek a vígjáték műfajában, és a sikereik sem maradnak el. Jelen opus író-rendezője, Giovanni Veronesi is veterán a zsánerben, az ő nevéhez fűződik például Az ötödik kerék című, honi mozikba is eljutott dramedy. A nagy múltú olasz vígjátékok komikus és romantikus hangvételük dacára meglepően realisták, elég például a vadiúj Ne aggódj, a maffia csak nyáron öl című remek gengszter-szatírára gondolni. Jelen film azonban már bajosan sorolható a sikerültebb olasz vígjátékok közé, egyrészt azért, mert minimális a helyi vonatkozása, és az sem több külcsínnél. E mozi a nő és férfi közti barátság témáját járja körül: hőse és hősnője puszipajtások, ám amikor a lány férjhez megy egy macsóhoz, a jóbarátja ráébred, hogy gyengédebbek az érzelmei nő iránt, mint hitte. Tökéletesen kozmopolita romantikus vígjátékról van szó, amiből különösebb változtatás nélkül lehetne amerikai remake-et készíteni.

Csak épp nem érdemes. E film hagyományos romkomként sem működik olajozottan, például nehéz azonosulni a két főhőssel, hisz nem derül ki, hogyan váltak ennyire jó barátokká, és így egymás iránti érzéseiket sem tudjuk felmérni, végig idegenek maradnak számunkra. A bevezető felvonás után egyre inkább ismerős irányba fordul a cselekmény: a mimózalelkű férfihős viszonzatlanul ácsingózik egy bombanőre, aki pusztán a barátot látja benne, emberünk így aztán álmai asszonya és egy unalmas, de könnyen megkapható partner közt őrlődik. Ilyet láttunk már eleget, a romantikát és a humort ráadásul csak egy-két jelenet erejéig sikerül ötvözni, például amikor férfihősünknek pszichoszomatikusan elmegy a hangja asszonypajtása esküvőjén. Ezt leszámítva a játékidőt a komikus színész Fabio De Luigi stand up comedy-be inkább illő, ripacskodásba fajuló magánszámai töltik ki, francia sztárpartnere, Laetitia Casta pedig a háttérbe szorul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12614