KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Abszolút kezdők

Turcsányi Sándor

Musical a horroráradatban. Idáig tarthat az örömünk. Megint sikerült egy alig használt (1986-os) darabot szerezni kilós áron. Még ki sem volt fordítva. Az a beszerzési alternatíva, hogy az ember vagy a méregdrága szalonok vadonatúj modelljeit vagy a turkálós üzletek levetett gönceit vásárolhatja, úgy látszik, a filmforgalmazásra is érvényes. Nem pénztárcáról vagy ízlésről van szó – így alakul. Egy extravagáns ócskasággal, topronggyal megvadítani a kincstári eleganciát, az már valami, arra oda kell figyelni. A turkálódás viszont felette rizikós foglalatosság, mindenféle bóvli kerülhet a kezünkre (akadhat a horgunkra, ld. még Kampókéz.) Mi tagadás, így jártunk most is.

Könnyen felismerhető tévedés áldozatai lettünk. Hihetnénk, most ez megy. Mármint az antirasszizmus. 1958-ban járunk a Sohóban, ahol a hivatásos teenagerek legfobb gondja, hogy miként lehet hegyesorrú cipőben csőrrel elrúgni egy utcai kavicsot, avagy hogyan lehet énekelve, mosolyogva arcot mosni, úgy, hogy a víz ne menjen a szánkba. Az élet szép, ám lelketlen telekspekulánsok teljesen félfasiszta szervezeteket fogadnak föl a békés lakosság molesztálására, gaz terveik könnyebb megvalósításáért. A fiatal pre-skinheadek (még a hajuk sem hullott ki) vérszemet kapnak, s kész a baj: London’s burning.

Az egyik főgonosz maga a nagy David Bowie akinek nem volt elég a Twin Peaks-béli egypercese, most órákig csodálhatjuk – igen rossz színész az istenadta.

Kétségtelen, az antirasszizmusnak ma szezonja van, a rossz filmeknek viszont nem lesz soha.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1265