KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Alice Tükörországban

Varga Zoltán

Alice in Wonderland: Through the Looking Glass – amerikai, 2016. Rendezte: James Bobin. Írta: Linda Woolverton. Kép: Stuart Dryburgh. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Mia Wasikowska (Alice), Johnny Depp (Kalapos), Sacha Baron Cohen (Idő), Helena Bonham Carter (Vörös Királynő). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 113 perc.

 

„Ki gondolta volna még nemrég, hogy a trükk a fantasztikum ellenségévé válhat?” – ezt a kérdést Király Jenő a mára remélhetőleg elfeledett Sommers-féle Múmia kapcsán tette fel, s most az Alice Tükörországban apropóján lehet elgondolkodni rajta. Hat éve a Tim Burton által jegyzett, de a Disney Stúdiónál készült Alice Csodaországban-változat a rendező és a Lewis Carroll-mesekönyvek igazi rajongóit egyaránt elkeseríthette, a tiritarka sárkányölős fantasy ugyanis alulteljesített a burtoni ihlet felmutatása és a carrolli bájos nonszensz megőrzése terén – csak hát a kolosszális bevételek egyenes utat jelentettek a folytatáshoz.

Noha maga Lewis Caroll is továbbszőtte kis hősnője kalandjait, a filmvásznon még nem folytattak egyetlen Alice-feldolgozást sem; a végeredmény ismeretében ez aligha mondható sajnálatosnak. A televíziós komédiaműsorok felől érkező, de már egészestés Muppets-filmet is maga mögött tudó James Bobin rendezésében készült Alice Tükörországbannak persze még annyi köze sincs Carroll szövegéhez, mint az első résznek volt: a figurák átvételén kívül alig valami. A már ismert alakok jórészt statisztaszerepben vesztegelnek a hajánál fogva előráncigált sztoriban: a Bolond Kalapos végzetesnek tűnő mélabúját Alice csak azzal orvosolhatja, ha visszamegy az időben és megmenti barátja családját (!) – ennek keretében nemcsak a Vissza a jövőbe-trilógiából ismerős időparadoxonok motívumát dobják be az alkotók, de a manapság oly divatos eredettörténetek szervírozását is kipipálják. Az egyetlen valóban érdekesnek ígérkező új szereplőt Sacha Baron Cohen testesíti meg, azonban a félig emberként, félig mechanikus óraszerkezetként megformált Idő ideje előtt szorul háttérbe, szimpla üldözővé degradálódva olvad fel a gigantikusan érdektelenné váló hajsza fárasztó forgatagában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12809