KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Nap birodalma

Nóvé Béla

Mint azt a monstre háborús revüfilm hangzatos címe is elárulja, Spielberg empire imperalizmusa, megalomán mítoszokban tobzódó, falánk fantáziátlansága újabb prédára talált: ezúttal Japán s a Távol-Kelet egzotikussá stilizált második világháborús tömegkatasztrófájában. Ámulni legfeljebb azon lehet, hogy Hollywood felkent apostoli császára csak ily későn vetett szemet a felkelő nap országára, s hogy a hosszú évek óta tartó világkonjunktúra mindeddig elkerülte látnoki tekintetét. Bár, ha jobban megfontoljuk, ez sem oly nagy talány, s akárcsak a spielbergi misztériumgyár minden más produktuma, többnyire ridegen racionális okokra vezethető vissza. Spielberg láthatóan megirigyelte Bertolucci Az utolsó császárának buján burjánzó babérjait, másfelől nyilván időre volt szüksége ahhoz, hogy a maga távol-keleti expanziójához kellő ürügyet – pardon: teológiai érvet találjon. A médium: Jamie avagy Jim, egy sanghaji brit textilgyáros tizenéves fia, aki a kínai japán invázió során szüleitől elsodródva hányódik a sok ezernyi különféle rongyokba és egyenruhákba bújtatott „sárga” statisztéria között, mígnem az angolszász birodalmi elit más, jobb sorsra érdemes tagjaival együtt egy zordon internálótáborba kerül. Itt azután néhány jópofa jenki kalandor nevelése alatt valódi amerikai vagány válik belőle, aki szemfülességével még fanatikus fogva tartói kegyeit is kivívja, s ily módon az egymással viaskodó világhatalmak és civilizációk között afféle köztes és semleges státuszra tesz szert. (A jó Jim azóta bizonyára valamelyik japán-amerikai mamutkonzorcium vezérigazgatójaként folytatja áldásos működését.)

A könnyfakasztó és gyomorpróbáló banalitások láttán a nézőnek az a balsejtése támad, hogy hátha Spielberg nem is csak afféle cinikus mágus, minden hájjal megkent mutatványos, de csakugyan komolyan veszi magát, és ami talán ennél is baljósabb: komolyan veszi őt a világ is, amely önámításainak méltó prófétáját tisztelheti benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5539