KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hölgyem, Isten áldja!

Schéry András

A cserbenhagyott nőt színész élettársa nemcsak cserben, de egy lakásban is hagyja, amelyet – gazember voltát hangsúlyozandó – kiad egy kollégájának. Éjnek évadján be is állít az új lakó. Szabályos vígjátéki alaphelyzet, ósdi avagy örökzöld, attól függően, ki hogyan értékeli a papa, illetve lassan már a nagypapa moziját, amely – ebből a filmből ítélve – korához képest bámulatosán jól tartja magát, épp csak elvétve kell egy kicsit lassítania az iramot.

Neil Simon forgatókönyvíró és Herbert Ross rendező ügyel arra, hogy a mozi csak annyira hasonlítson a mindennapi életre, amennyi a nézői beleéléshez elengedhetetlen: a helyzetek, a figurák, a párbeszédek (a bőven adagolt gyerekszáj-beköpésekkel) soha ne legyenek annyira életszagúak, hogy komolyan kelljen vennünk őket. A nevetést csak egy-egy jólesően könnyes-bús pillanat szakíthatja meg, amelynek sohasem szabad a néző eszébe juttatnia saját hétköznapjainak feltehetőleg kevésbé mulatságos és színes valóságát, így hát a két összezárt csődtömeg: a bogaras Off-Off-Broadway-i színész (a zseniálisan komédiázó Richard Dreyfuss) és a kiöregedett revütáncosnő meséje illő mennyiségű bonyodalom után happy enddel zárul, miután maximálisan teljesítette feladatát: két órányi maradéktalan kikapcsolódást nyújtott. A kellemes szórakozást pedig – nemcsak a papa illemkódexe szerint – illik megköszönni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7634