KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagy hátraarc

Politzer Péter

 

A sport és kaland között az a különbség, hogy az előbbiben alig van rizikó. Veszteni ugyan lehet, de a hírnevet, pénzt és időt csak a profik sajnálják. A kalandor ennél többet kockáztat: életét teszi fel a szabadságért, szerelemért, vagy a mesés tudásért. A kalandfilmek mára szinte eltűntek a mozikból, sápadtarcúak és indiánok helyett baseballcsapatok küzdenek, a tudós régészek helyét pedig a kosárlabdázók vették át. A nagy hátraarc is sportfilm. Jerry Maguire (Tom Cruise) sportmenedzser, dollármilliókért adja-veszi Amerika – vagyis a világ – legnevesebb sportolóit. Mígnem egy éjszaka látomása támad és rádöbben, hogy harmincvalahány évesen lelketlen rabszolgakereskedővé vált, és csak egymás mellé írt nullákban gondolkozik ügyfeleikről. Kiáltványt szerkeszt hát, melyben felszólítja cégét és munkatársait: ügyfeleiket áru helyett tekintsék inkább a barátjuknak, hogy szívükkel és lelkükkel dolgozhassanak értük. Ezek után barátai – akik a főnökei – kirúgják saját vállalatából. Pár óra alatt elveszti ügyfeleit, pénzét és barátnőjét.

Ketten állnak mellé: a cég fiatal könyvelőnője, aki otthagyja érte a munkahelyét, és egy focista, akinek karrierje a mélyponton van. Új céget alapítanak, melynek jelmondata – Show me the money! – körülbelül annyit tesz, hogy ha adsz nekem pénzt, akkor minden rendben lesz. A film valóban így is alakul: a kudarcok, csalódások, baráti kézszorítások és rábeszélések, esküvők, elválások után Jerrynek sikerül végre 11 millió dollárért eladnia barátját.

Jerry élete a munkája, ha abban sikeres tud lenni, minden más problémáját képes megoldani. Sikeres pedig akkor lesz, ha elég pénzt tud felhajtani, a módszer azonban nem mindegy: szívvel és lélekkel. Ebben viszont nincs rizikó, csak az összeg lehet kevesebb. A sportfilm sem kockáztat, ezért nagyot mi sem nyerhetünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1647