KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Fehéri Tamás (1927–2002)

Zelki János

 

A XX. század második felét végigfilmezte. Már húszévesen a MAFIRT-nál, majd a MOKÉP-nél dolgozott, a Főiskolán operatőrnek tanult. A Magyar Filmhíradó munkatársaként ezernél több filmriportot készített, az volt a dolga mindig, hogy ott legyen, ahol épp történik valami. Ezt igen meg lehet szeretni, és talán valóban úgy van, ahogyan sok (játék)filmestől hallani: ha nagyobb lenne a respektje a dokumentumfilmezésnek, ha ismertséget, megélhetést is nyújtana, kevesen hagynának föl vele, hogy helyette írók, producerek, kuratóriumok igényei közt lavírozva próbáljanak „igazit” alkotni valósnak látszó fikciókból. De nem: sem ismertséget, sem megélhetést nem nyújt, el is hagyják a tehetséges filmesek rendre – és meg lehet érteni őket. Aki viszont marad, az tudja: mindig többet ad, mint amennyit kapni fog.

Fehéri Tamás nemcsak maradt, hanem mániája lett, hogy másoknak is kedvet csináljon a maradáshoz. A Fórum Film Alapítvány létrehozásával olyan dokumentumfilm-műhelyt épített föl, ahol egyszeriben otthon érezhette magát bárki, aki egy ötlettel, félig kész filmtervvel bekopogott. Mindjárt az első alkalommal. „Csináld meg!” – mondta, s a feltételeket előteremtette hozzá. Meg lehetett csinálni, tudva, hogy alig várja a film elkészültét, tudva, hogy bár az ő egzisztenciája is a film sikerétől függ – soha nem fog egy szóval sem beleszólni. Tíz esztendő alatt 170 dokumentumfilm készült a Fórum Film gyártásában.

Most még nem lehet tudni pontosan, mi lesz, csak azt, hogy eztán nehezebb lesz. Minden szempontból. A régóta kínzó, mégis váratlanul elhatalmasodott betegséggel szemben, úgy látszik, nem volt mit tenni. Fehéri Tamás fél évvel 75. születésnapja előtt meghalt. Örökségét ránk hagyta: csinálni kell tovább.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2535