KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem erejével

Tamás Amaryllis

 

A morbid játékossággal telített szerelmi tragikomédia két főhősét, Hilaryt és Victort a véletlen löki közös sors-színpadra. A huszonéves, évtizede leukémiás, Klimt művészetéről szóló doktori disszertációján dolgozó férfit az elmúlás víziója kísérti. Egy rideg-steril, hideg-fekete-szürke, a halál designe-színeivel berendezett szuterénben egyedül birkózik a napi kínokkal. Találkozásukig az „arany-napragyogású” Hilarynak az emberi kapcsolatok, az érzelmi lehetőségek „gazdag tárházát” infantilis anyja s könnyed-semmilyen szeretője jelentik. Amikor ápolója lesz Victornak, a természet lopódzik vele vissza a gondosan elkerített, kényelmes halál-lakosztályba. Mindketten rendhagyó belső expedíciót járnak végig. Hilaryban a megrendülés nagyanyáink betegséget-halált is legyőző erejét, vajákos képességét, tenni akarását, szolgálni tudását hozza napvilágra, Victor pedig az élettelen tárgyak szépsége, a Renoir, Manet, Van Gogh, Klimt diapozitívok helyett a „korszerűtlen” érzelmeket választja, amelyekben ma már talán hinni sem tudunk, merünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4268