KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Röpke éjszaka

Zoltán Katalin

 

Mihail Bjelikov szovjet rendező filmje 1982-ben a Mannheimi Filmfesztiválon nagydíjat nyert. Társszerzőként Vlagyimir Menysov neve fémjelzi a filmet, aki az Oscar-díjas Moszkva nem hisz a könnyeknek rendezője.

A film a második világháborút követő éveket, szétroncsolt, csonka családok, magányossá vált emberek küzdelmét eleveníti meg egy kamaszfiú szemszögéből, aki hiába várja haza apját a frontról. Az ő „éretté” válását kísérhetjük végig sajátos kamaszkonfliktusokon keresztül: a felnőttekhez való ambivalens viszony, a gyerekközösségek kialakulása, az első szerelem kamasz-erotikája, a „beavatási szertartás...” és így tovább. Az ismert elemek azonban a képek új összefüggésébe ágyazva, eredeti jelentéssel telítődnek. Minden ki nem mondható gondolatot, érzést a vizualitás, a tiszta filmnyelv szív magába és sugározza egyszersmind. A gazdag hangulati tartalmat a bravúros kamerakezelés oldja líraivá, vagy feszíti drámaivá. A szóbeli közlések, dialógusok a látvány kontrasztjaként élnek. A suta szavak, a kongó, néha színpadias frázisok szerepe az, hogy ironikusan ellenpontozzák az árnyalt, kifejező kameramozgást. Így éppen a tematikus közhelyszerűség, a kiüresedett szófordulatok és a bonyolult, sokjelentésű vizuális hatás ellentéte hordozza a művészi üzenetet. A Röpke éjszaka a háború utáni nemzedék magáratalálásának lírai dokumentuma, felnőtt önvizsgálata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6599