KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Libuskák

Loránd Gábor

 

A libuskák: textilgyárban dolgozó, bentlakásos leányotthonban élő kamaszlányok. Nem tudjuk, állami gondozottak-e (az biztos, hogy van közöttük otthontalan), – csak annyit tudunk meg róluk, hogy tartalmas életre, szeretetre-boldogságra, önfeledt vidámságra, röviden: valami kicsi, de méltó helyre vágynak a világban. Hiába. Életük (behelyettesíthető a Kollégiumi Házirenddel) alakítására nincs lehetőségük, önkormányzatuk látszatnak is nevetséges; ostoba, merev, bizalmatlan és életidegen nevelők szabják meg minden oldalról létük határait, az értelmes program helyett csak pótcselekvő kozmetikára, és fölösleges gyűléseken a már ezerszer megunt népdalocska kántálására van módjuk. A simulékony, rossz jellemű kiskurvák ilyen keretek között is megélnek, aki pedig igazán értékes, kétszeresen szenved. Ám végső soron mind vesztesek (az előbbiek sem rossz jellemként jöttek a világra...).

Friss szellemű, a gondokkal bátran szembenéző és némi naivitásával együtt is szikrázó tehetségű alkotás ez, amely méltán nyerte el a tavalyi kassai fesztivál nagydíját. Az igen fiatal Karel Smyczek remekül érti és találó képekben rögzíti hőseinek mindennapos problémáit. Tudja, hogyan kell gazdagon megmutatni egy sivár világot, kamerájának „szeme” van, kis színészei pedig nagyszerűek. A magyar néző számára összehasonlítás kínálkozik Forman nálunk is bemutatott filmjeivel, vagy Rózsa János legutóbbi művével. A Libuskák persze nem olyan érett és kiforrott, mint a Vasárnapi szülők, de szintén képes arra, hogy közömbösségünket felkavarva szembesítsen a textilgyári lányok sorsával. Érzékenyen, színvonalasan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7346