KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Stadion akció

Schéry András

Nem tudok rájönni, mi vitte rá az animációs filmesként Oscar-díjjal is elismert Dušan Vukotićot, hogy játékfilmet rendezzen; Stadion akció című filmje láttán abban mindenesetre biztos vagyok, hogy nem az ellenállhatatlanul kikívánkozó egyéni mondanivaló.

Vukotić üzembiztos mesterségbeli tudással, a műfaj szabályait ismerve és tisztelve szabványos jugoszláv ellenállási filmet csinált, nem a „kalandos”, hanem az „igényes” fajtából; szerencséjére színészei elég jellegtelenek ahhoz, hogy ki ne lógjanak a nekik rendelt sémákból: van itt szegény sorsú, tisztaszemű s természetesen merész partizánakciót tervező gimnazista, jeges tekintetű és még jegesebb szívű usztasa, snájdig és persze gerinctelen tanár, hivatásának élő, tiszta emberségű és – mondanom se kell – meghurcolt tanár, félve, de mégiscsak a jó ügy mellé álló s hősként meghaló kisember s persze van egy egész gimnáziumi osztály, melynél nincs is hálásabb közeg a különféle típusok és magatartások repertóriumának szemléltetésére. Van továbbá diákszerelem, melyet kegyetlenül meggátol a faji és nemzetiségi gyűlölködés; s végül a nemrég még „felhőtlen diákéletüket” élő kamaszokban természetesen érvényesül a „magasabb erkölcsi elv”: felgyújtják az usztasák népmeggyőző akciójának színhelyéül szolgáló stadiont, amely az utolsó képeken roppant katartikusan lángol.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7696