KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hajrá Bliss!

Tüske Zsuzsanna

Whip It – amerikai, 2009. Rendezte: Drew Barrymore. Írta: Shauna Cross. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: The Section Quartet. Szereplők: Ellen Page (Bliss), Marcia Gay Harden (Brooke), Eulala Scheel (Shania), Drew Barrymore (Smashley), Jimmy Fallon (Johnny Rocket), Juliette Lewis (Iron Maven). Gyártó: Mandate Pictures / Rye Road Productions. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 111 perc.

Ha versenyt írnának ki az utóbbi évek felnőtté válás filmjeinek legragyogóbb és legtöbbet foglalkoztatott hősnője-címre, a korona valószínűleg jó eséllyel kerülhetne Ellen Page fejére. A szívós, küzdelemre termett, ugyanakkor különleges bájjal ellátott kamaszlány-figura, a perverz férfiakkal való harc (Cukorfalat), vagy a szülés nehézségeinek leküzdése (Juno) után ismét rögös úton jár, amely azonos akadályokkal van kikövezve.

A 17 éves Bliss Cavendar-nek minden vágya kitörni eldugott, poros szülővárosából, Bodeen-ből, azonban a mellékelt ábra szerint Texasban erre csupán két lehetőség kínálkozik: ha valakiből futballsztár, vagy szépségkirálynő lesz. Bliss – bár anyja masszívan próbálja trenírozni az utóbbi cím megszerzésére – mégis úgy dönt, hogy a „Texas sárgarózsája”-projekt helyett más menekülési útvonalat választ: tehetsége és egy apró, korkerekítésről szóló hazugság révén bekerül egy austini görkorcsolya csapatba, ahol a sztárságért a legkeményebb, nyolckeréken száguldó helyi nimfák és démonok közt kell helytállnia. Bliss jól veszi az akadályokat, „Babe Ruthless” néven a legmenőbb játékosok egyike lesz, ráadásul az első igazi szerelem is beköszön egy amatőr rockbanda szépszál frontlegénye képében, a kettős élettel járó titkolózás azonban egyre nehezebb feladatnak bizonyul.

A szintén tinisztár-tőről fakadt Drew Barrymore első saját rendezésű filmje pontosan követi a coming-of-age filmek mintáit, ezen belül is a sport révén megszerzett siker és szerelem zsánertémáját dolgozza fel, akárcsak hét évvel korábbi elődje, a Csavard be, mint Beckham. A tinihősnek ezúttal ugyan nem kultúrközi partizánakciót kell végrehajtania, csupán az anyai magántradícióval kell szembefordulnia célja eléréséért, küzdelme mégsem válik alsóbbrendűvé, ahogy a bájos humort és az apró drámákat finoman adagoló ábrázolásmód sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10082