KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A guardista

Vajda Judit

The Guard – ír-angol, 2011. Rendezte és írta: John Michael McDonagh. Kép: Larry Smith. Zene: Calexio. Szereplők: Brendan Gleeson. (Boyle), Don Cheadle (Wendell), Liam Cunningham (Francis), Mark Strong (Cornell), Fionnula Flanagan (Eileen). Gyártó: Reprisal Films / Element Pictures. Forgalmazó: Ristretto Distribution. Feliratos. 96 perc.

A guardista címû krimivígjáték író-rendezõje az a John Michael McDonagh, akinek Martin nevû testvére az Erõszakik bravúros fekete komédiájával hívta fel magára a figyelmet. Saját bemutatkozó nagyjátékfilmje ugyanakkor nem sok rokonságot mutat az említett alkotással, sõt nem követi egyetlen más hasonló zsánerû brit mû útját sem. A guardista legközelebbi hozzátartozóit valamivel távolabb kell keresnünk (földrajzilag és mûfajilag egyaránt): egyenesági leszármazottja ugyanis az olyan skandináv munkáknak, mint a finn Aki Kaurismäki vagy a norvég Bent Hamer mûvei – melyekben a példásan adagolt abszurd humort valahol mélyen a humánum és a hõsök iránti szimpátia, sõt szeretet hajtja, és amelyek a filozofikus/egzisztencialista konzekvenciáktól sem rettennek vissza.

A McDonagh-filmben ezek közül is leginkább a Dalok a konyhából motívumai, stílusa és hangulata köszön vissza, annál is inkább, mivel itt is két férfiember közt, a kulturális különbségek mentén kialakuló kapcsolat áll a középpontban (afroamerikai FBI-ügynök érkezik az ír kisvárosba, ahol a helyi rendõrség egy „nem normális” tagjával kell együtt nyomoznia nagybani drogcsempészek után).

A guardistában ugyanakkor nem elsõsorban az amerikai-ír ellentét mozgatta poénok dominálnak – sokkal nagyobb a szakadék, amely a film fõhõse, a Brendan Gleeson által remekül alakított Gerry Boyle õrmester és a világ közt tátong. Parádés, ahogy az alkotó és a színész közös munkával létrehoz egy olyan figurát, akinek a legkülönfélébb impulzusokra adott reakciói finoman szólva is meghökkentõek, ennek ellenére végig szerethetõ marad. A felsoroltakon kívül pedig az akciódús finálét leszámítva mindvégig lassú tempó és az a már-már feleslegesnek tûnõ mûgond, ami az operatõri munkát jellemzi, szintén arról árulkodik, hogy nem az egyébként sem túl csavaros bûnügyi történeten van itt a hangsúly.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10826