KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Istenek kalapácsa

Huber Zoltán

Hammer of the Gods – brit, 2013. Rendezte: Farren Blackburn. Írta: Matthew Read. Kép: Stephan Pehrsson. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Charlie Bewley (Steinar), Clive Standen (Hagen), James Cosmo (Bagsecg), Glynis Barber (Astrid). Gyártó: Vertigo Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 99 perc

A tesztoszteronban pácolt áltörténelmi fantáziák brit kiadásában a szigetország pogány hagyományaiból és a viking mítoszokból merítenek az alkotók. A zölden párálló sziklaszirtet kitartóan ostromolja a tenger, a távolban villámok cikáznak, a harmatos gyepen borostás férfiak hasogatják az ellenfél artériáit. Bőszen káromkodó hőseink a szabadságnál csak a bátorságot és a bajtársiasságot értékelik jobban. Minden férfias alkotóelem és f-betűs szó a helyén van, a vér lassított fröccsenését dübörgő elektronikus ütemek, az esti szkanderversenyt pszichodelikus gomba-kivonat kísérik. A 300, az Apokalipszis most és a Trónok harca látványorientált keresztezése teljesíti a vállalásait és csak a fináléban hagyja cserben az ilyesfajta örömökre fogékony célközönségét.

A világháborús filmek küldetés-képletét ködös középkorral, csillogó kardokkal és csavaros intrikákkal fűszerezik. A heterogén csapatnak a haldokló király tékozló fiát kell felkutatnia, melyhez ellenséges szász területen kell átvágniuk. A csapatot a legkisebb herceg vezeti, a próbatétel során megmentendő nő, szörnyű családi titok és hűtlen áruló is akad bőven. Az öncélú jelenetekkel és teátrális erőszakkal teli attrakció a lármás kocsmatúrák modorát idézi, ám ahogyan az életben oly gyakran megesik, az összevissza bevitt serkentők végül megbosszulják magukat. Az utolsó harmadban a viking kommandó végül Kurtz ezredes felmenőjére bukkan a sötét erdőben és a film felszínes pózai után a háború jellemdeformáló pokláról kíván elmélkedni: hihetetlen fordulatokkal, kínos Refn-manírokkal próbálja elmélyíteni mindazt, aminek épp a felszínessége volt szimpatikus. Az izzadságszagúan előadott látomás utáni nagy tanulság az utolsó csepp a meleg sörrel teli pohárban. A fárasztó Rettenthetelen-párhuzam után nem marad senki, aki elégedetten csettintene a végső nagy viking-roham láttán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11908