KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rekviem egy macskáért

Roboz Gábor


Murder of a Cat – amerikai, 2014. Rendezte: Gillian Greene. Írta: Christian Magalhaes és Robert Snow. Kép: Christophe Lanzenberg. Zene: Deborah Lurie. Szereplők: Fran Kranz (Clinton), Nikki Reed (Greta), J. K. Simmons (Hoyle Sheriff), Greg Kinnear (Ford). Gyártó: Seine Pictures. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 101 perc.

 

Tényleg egészen minimális elvárásokkal ülhet be az ember egy Rekviem egy macskáért című amerikai filmvígjátékra, amely egy macska meggyilkolása után indult nyomozásról szól, az alkotók azonban meglepő módon még ezeknek sem tudnak megfelelni. Gillian Greene bemutatkozó filmjének főhőse egy huszonéves srác, akiről annyit tudunk meg, hogy az anyja kertvárosi házának pincehelyiségében lakik, tökéletesen életképtelen, és számára Egerész nevű macskája jelent mindent. Röviddel azután, hogy házikedvencét egy reggel holtan, nyíllal a testében találja a házuk előtt, kiderül, hogy a gyakran elkószáló állatot egy vagány lány is birtokolta, és innentől nincs megállás, közös erővel kell felgöngyölíteniük az ügyet.

A forgatókönyvet jegyző Christian Magalhaes és Robert Snow abszolúte semmilyen szinten nem erőltette meg magát: sem a cselekményt, sem a karaktereket nem próbálta meg érdekessé tenni, munkájukat legfeljebb talán akkor tudjuk díjazni, ha valamiféle meta-olvasattal közelítünk hozzá. Mert az még teljesen érthető, hogy a poszteren is feltüntetett hírességek (Simmons, Kinnear) ezúttal egy hakni keretei között vágják a pofákat, viszont a filmbeli whodunit felett két szinten is beazonosíthatunk rejtélyt: egyrészt kérdés, egész pontosan milyen célközönségnek szól ez a film, másrészt az is megfejtésre vár, hogy egy vígjátékként eladott filmben miért nincsenek szellemes jelenetek. Mivel a ripacskodó alakításokon, számtalanszor látott szituációkon, érdektelen sablonfigurákon még mosolyogni is csak nagy erőfeszítések árán lehet, maradnak ezek a járulékos befogadói agytornák, de valószínűtlen, hogy bárki ilyen típusú szórakozásért ül be a moziba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12229