KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ősember

Baski Sándor

Early Man – brit, 2018. Rendezte: Nick Park. Írta: Mark Burton és James Higginson. Kép: Dave Alex Riddett. Zene: Tom Howe és Harry Gregson-Williams. Gyártó: Aardman Animations. Forgalmazó: Mozinet. Szinkronizált. 89 perc.

 

Miután a stoptrükkös gyurmaanimációra felesküdött brit Aardman stúdió és a Dreamworks útjai 2006-ban elváltak, az amerikaiak magukkal vitték a közösen fejlesztett ősemberes filmtervet, és meg is valósították (Croodék, 2013). Az ötletet Nick Parkék sem tudták elengedni, és elkészítették saját verziójukat, amelyet nehéz nem egyfajta szakmai manifesztumként értelmezni. Az Ősember egy elszigetelten élő, kicsi, de összetartó törzs története, akik a bronzkor hajnalán is még kőkorszaki eszközökkel próbálnak boldogulni. Életterüket, az erdőt az új rend bronzbányász gépei foglalják el, és csak akkor van esélyük a túlélésre, ha elsajátítják a hódítók kedvenc játékát (a futballt), és a saját pályájukon verik meg őket. A szabályokat még csak most tanulják, de erőt merítenek abból a tényből, hogy a játék ősi verzióját, amit az új civilizáció képviselői továbbfejlesztettek, annak idején az ő törzsük találta ki. Győzelemre ezzel együtt is csak annyira esélyük van, mint egy bristoli stop-motion stúdiónak a CGI-animáció hollywoodi monstrumaival szemben.

A gyurmafigurák elnagyoltsága a Csibefutamban vagy a Wallace & Gromit-történetekben sem csorbította a filmek élvezeti értékét, sőt csak fokozta azt, ezúttal pedig még a témához és a megidézett történelmi periódushoz is passzol a darabos stílus. A sztori ugyanakkor már kevésbé szellemes – hiába lehet akár még egy Brexit-allegóriát is belelátni –, a forgatókönyv a sorsdöntő meccsre kihegyezett sportfilmek rég elkoptatott dramaturgiáját követi, a többnyire szóviccekre támaszkodó verbális humor színvonala pedig elmarad a képi gegekétől. Az Ősember emiatt jobban hasonlít a konkurens Dreamworks vagy Pixar produkcióira, mint bármelyik korábbi Aardman-film, de azért még így is maradt benne bőven a kézműves stop-motion sajátos bájából.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13598