KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Papás-babás

Parádi Orsolya

Daddy Cool – francia, 2017. Rendezte: Maxime Govare. Írta: Noémie Saglio és Maxime Govare. Kép: Gilles Henry. Zene: Mathieu Lamboley. Szereplők: Vincent Elbaz (Adrien), Laurence Arné (Maude), Jean- François Cayrey (Emmanuel), Grégory Fitoussi (Renaud). Gyártó: Les Improductibles / UPI. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 97 perc.

 

A filmtörténetben időről időre felbukkannak a kisgyerekes közeggel idegen testként találkozó férfi főhősök. Minél nagyobb a kontraszt, annál népszerűbb a figura: toplistások a rend keménykötésű őrei, elég, ha felidézzük az Ovizsarut, Mr. Óvóbácsit, Gorilla bácsit – Arnold Schwarzenegger, Hulk Hogan és Vin Diesel karrierjének csak jót tett a szerep. Aztán van, aki a financiális nehézségein lendülne át gyerekek segítségével, mint Eddie Murphy Oviapuként, és ott a csajozásra gyereket használó férfikarakter, aki később valódi kötődésre is képessé válhat, mint Hugh Grant az Egy fiúról szépfiújaként.

A francia Maxime Govare vegytiszta vígjátéka pofátlan lazasággal kezeli ezt a toposzt. Főhőse, a negyvenéves Adrien éli világát Párizsban, és olyan felelőtlen, mintha a kamaszkorban ragadt volna. Szerelme, a gyönyörű és menő grafikus, Maude már gyereket szeretne, úgyhogy egy nap betelik a pohár, és kirúgja. Adrien úgy dönt, a legjobb módja a Nő visszaszerzésének, ha közös lakásukban óvodát nyit a környékbeli hároméveseknek. Botcsinálta óvóbácsiként persze nem csak a gyerekeket veszi le a lábáról. A személyiségre szabott nevelési módszerek, fenntartható fajátékok és az organikus bioételek zászlóvivői biztosan kardot rántanak majd e film láttán, mivel a főhős plasztikkarámot készít a kicsiknek, junkfooddal tömi őket, közben láncdohányosként pöfékel a gyerekkel teli nappaliban, és a pelenkázón hagy egy csecsemőt. Ám aki hisz egy következmények nélküli világ létezésében, az jól szórakozhat: a sármos Vincent Elbaz és a címlapokra kívánkozóan tökéletes Laurence Arné természetes játéka elviszi a könnyű nyári szórakozásra szánt filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13780