KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Helyszíni szemle

Gazdag Gyula

Osztálytalálkozó. 29 év után újra együtt a Sipoló macskakő stábja.

 

Pataki Éva tisztelettudóan megkeresett, hosszasan magázódunk, dokumentumfilmet készít elő, Miért sípolt a macskakő? lesz a címe, semmi pénzből készül, csak arra futja, hogy egy busszal elmenjünk valahová, A sípoló macskakő egykori helyszínének közelébe, néhányan, akiket a rendezőnek sikerül összekotorni erre az alkalomra. Ahogy közeledik a forgatás napja, egyre kellemetlenebb érzésekkel gondolok a közeledő kirándulásra. Egyre többször jut eszembe, hogy talán nem kellett volna beleegyezni a forgatáson való részvételbe. Micsoda képtelen helyzet! Huszonkilenc évvel ezelőtt csináltunk egy filmet, most visszamegyünk a helyszínre, és emlékezni fogunk, mintha a doberdói ütközet esett volna meg velünk. Nevetséges. Egy film csak addig kaland, amíg készül. Ami akkor volt az életünk, régen múlttá lett, nem sok köze van a maihoz. Mi érdekes lehet mindebben huszonkilenc év múltán? Most már mindegy, nem lehet visszakozni.

Mesterséges halastavak füzére húzódik a Dunától nyugat felé. Melyik tó partján állt a tábor? Hová lettek a fák, amiket a fotók megőriztek? Nem mindegy? Ahogy megpróbáljuk a kivágott fák megmaradt nyomait azonosítani, ott kering körülöttünk a kamera. Miközben nincs kedvem a doberdózáshoz, a kamera jelenléte rám kényszeríti, hogy valóban megpróbáljak rájönni, itt forgattunk-e 1971 nyarán. És látom, így vannak ezzel a többiek is. Közben különféle emléktöredékek bukkannak fel, rég elfelejtett pillanatok, szagok, érzések. Jelentéktelenek, említésre se méltók, de érdekes, hogy az agyam valamilyen rekeszében akaratlanul megőriztem őket, és most előbukkannak. Megtalálom a pöcegödör nyomát, régesrég benőtte a fű, de szokatlanul egyenes vonalú a törés a talajban, aztán derékszögben folytatódik. Az egykori budi helye bizonyíték: itt forgattunk. Andor Tomi még mindig kétkedik, szerinte ez nem az egykori helyszín. Tetszik, hogy ellenáll a gondolatnak, hogy visszatalálhatunk huszonkilenc évvel ezelőttre. Igaza van. Na és ha tényleg ott volt a pöcegödör? Mehetünk tovább.

Egy faasztal körül ülünk, ketten az egykori szereplők közül: Györe Balázs és Bozsogi Jani, Ordódy Gyuri, aki válságmenedzselő asszisztensként ugrott be a filmbe annak idején, Györffy Miki meg én. Andor Tomi a kamera mögött, Sipos Pista a hangot veszi, mint annak idején. Illedelmes riportalanyként viselkedem, közben persze mindig azt figyelem, hogy mit csinál a kamera, és a fejemben vágom az „anyagot”. A többiek politizálnak a halászlé fölött, én nem forgatnám, de ők forgatják. Megérkezik Mész Andris és Xantus Jani, Györffy Miki Pataki Éva felbujtására kérdezni kezd, és Mész egyszeriben visszavedlik lázadó kamasszá. Az asztal körül egy pillanat alatt megváltozik mindenki; visszaáll a huszonkilenc év előtti szereposztás, nem a filmbeli, hanem az, ami a fiúk között kialakult a táborban. Közel az ötvenhez ugyanazok a kamaszok, akik annak idején voltak. Nem tart tovább tíz percnél, ahogy a beszélgetés tovább alakul, eltűnik észrevétlenül. Picike csoda, de igazi. Hol lakott bennük azóta az a tizenhét éves, aki voltak, és mitől bújt most elő? Hányszor és milyen helyzetekben tud előjönni, amikor más nem veszi észre?

A hátam mögött megy le a nap, Pataki mindenkit a kamera elé citált már, csak én maradtam. A fiúk a kamera körül elhevernek a füvön: akasztják a hóhért. Mondanám el, mi történt velem a forgatás óta. Csak röviden, néhány mondatban. Andor Tomi kamerája posztmodernül himbálódzik egy libikókán, a háttérben valahol elindul egy Wartburg, ha belebeszélek, nem lehet majd vágni, különben is, mit mondhatnék? Csernobilban felrobbant egy atomerőmű, összeomlott egy világrend, a forgatás nyomát többször is benőtte a gaz, és én mondjam el röviden, néhány mondatban, hogy mi történt velem azóta? A nap nem vár tovább, lemegy.

Talán ha egymás mellé kerülnek az akkori képeink, meg a mostaniak, abból majd kiderül valami.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3108