KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenség a kapuknál

Pápai Zsolt

 

A hetvenes évek végén, hajszálnyival Luc Besson nemzedéke előtt indult Jean-Jacques Annaud a francia mozi szórakoztatásra specializálódott szárnyának egyik legnagyobb reménységéből lett az Álomgyár tucatfilmeket termelő iparosává. Nincs ebben semmi meglepő, vele is megtörtént, ami oly sokakkal korábban: minél inkább megcombosodott gazdaságilag, annál inkább elgyengült művészi potenciálját illetően.

A leépülési folyamat jelentős állomása volt nemrég a Hét év Tibetben című opus, betetőzése pedig a rendező legfrissebb műve. Az Ellenség a kapuknál a második világháború menetét megfordító sztálingrádi csatába kalauzolja a nézőt. A végnapjait élő város egyik fortélyos komisszárjának az az ötlete támad, hogy egy hős kreálásával tüzelje a harci kedvet katonái körében. A propagandakampány célt ér, hisz a komisszár jelöltje, Zajcev mesterlövész ténykedése amellett, hogy az ostromlottak elszántságát valóban megnöveli, egyben aláássa a támadókét. A németek a problémát megoldandó a keleti frontra vezénylik legjobb emberüket: a film a két katona egymás becserkészésére tett kísérleteinek krónikája.

Az élet (és a rendező) írta soványka történet hiányosságait, valamint az álmos tempó deficitjét részben ugyan feledteti a vagy féltucatnyi világsztár súlyozott jelenléte, illetve a Spielberg Ryan közlegénye ihlette látványvilág, de a filmet ezek sem mentik meg. Leginkább azért, mert az alkotók nem voltak következetesek önmagukhoz sem, szuperprodukciót forgattak, de nem költöttek rá eleget: különös, hogy míg tellett a büdzséből számítógép-animációra a porig rombolt város feletti panorámázásokhoz, változatos helyszínek felépítésére már nem futotta, a külsők döntően ugyanabban a díszletben készültek. Ismételten egy fáradt darab született tehát Annaud műhelyében. Az Ellenség a kapuknál szomorú illusztrációja annak, hogy miként vált a franciák Dávidjából Hollywood Góliátja, hova jutott A tűz háborúja és A medve alkotója: ebben a filmben a klasszikus szállóigére („Hannibal ante portas”) rímelő címen kívül jóformán semmi sem emlékeztet arra, hogy európai rendező forgatta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3316