KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Revans

Sneé Péter

 

Mesterkurzuson kellene tanítani Tony Scott filmjét Hollywood után ácsingózó önjelölt profijainknak. Itt csakugyan a helyére került minden, egy milliméterrel sem arrébb. A mozdulatlannak ható idillbe megfelelő tempóban érkezik a sötét fenyegetés, s kellő pillanatban freccsen a vér, robban a konfliktus, hogy a bosszú sodrán idővel a könnyfakasztó, méltóságos búcsúhoz evickéljünk. A gondtalan, mert dúsgazdag ifjak természetesen nyomban egymásba szeretnek, a gonosz vénember pedig – holmi köznapi milliárdos – hoppon marad. Csupán azért nem kacagunk rajta, mivel tragédiát látunk, minek közismerten szomorú a vége: mutatósán és hosszan haldoklik a hattyúnk...

Addig sem nélkülözzük a látványosságokat, vadászrepülők bukfenceznek, s milliomosok luxuslakosztályaiban, Mexikó festői tájain pereg a történet, ahol minden szép, sőt, szebb a szépnél. Úgy szűrőzik a tenger képét, hogy természetes kékjénél sokkal kékebb legyen, miként az alkony is vörösebb minden lehetőnél. Gúny? Ugyan, az irónia meg se környékezne senkit. A néző hamisítatlan színorgiában tobzódik, hang-özönben pancsol a Szent Dramaturgia előírásai szerint. Itt minden érte van, őt szolgálja.

A hősöknek nincsen külön sorsuk, életük, levegőjük, aki betöltötte feladatát, eltűnik. Volt-nincs, senkise bánja. Megálmodhatatlanul tökéletes Utópiára bukkantunk, ilyet csak profimód lehet alkotni, kész receptek szerint, melyeket Cronin, Courts-Mahler és társaik hagytak az utódokra. A modern technika kínálta lehetőségeken felül semmi újjal sem találkozhatunk hát, csupán a brutalitással.

Míg a századelőn a konverzáció és az elvágyódás volt a sikk, ma a szemünk-se-rebben gyilkolászás dívik. Meg egy kevés erotika, nem sok, mert az bántó lehetne, hiszen a lélek emelkedettsége fontos. A büntetésből örömlánynak eladott, kuplerájba zárt hősnő is galambokat csókolgat főállásban a munkahelyén. Ez az, amire vágytunk; szelíd parancsokra: sírj! nevess! szurkolj! Minek a sok magyarázat, indoklás, fáradsággal kihámozott és elkeserítően konok összefüggés?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4079