KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Forrest Gump

Bíró Péter

Ha azt halljuk, hogy valaki a II. világháború utáni Amerikáról készített filmet, elsőre óriási tablót képzelünk el, ezernyi arcot, helyszínek és sorsok tömkelegét, megrendült, komoly szembenézést a nagy győzelmekkel, a véres vereségekkel, és persze örömben-bánatban teljes érzelmességet. Csak az derülne ki, amit úgyis tudunk, hogy tudniillik ez a hatalmas ország szereti önmagát, és nem hajlandó mást mondani, mint hogy mindennek ellenére, mindennel együtt elégedett, büszke és bizakodó.

Zemeckis lemond a tablóról (mi pedig megússzuk), egyetlen emberrel csináltatja végig mindazt, ami az utóbbi ötven évben Amerikával és persze a világgal megtörtént. Kiagyalt, következetesen végigvitt, zsúfolt és tragikomikus film ez, amit az alapötletéből törvényszerűen adódó irónia tesz az európai ízlés számára is fogyaszthatóvá, szeretnivalóan szellemessé. A főhős (maga Amerika) nem egy szép, kétméteres, széles vállú tökös gyerek, hanem a 75-ös IQ-val rendelkező, enyhén autisztikus, alabamai Forrest Gump, aki bármibe is kezd, azt a maga lelassult, szívós módján egészen a tökélyig csinálja. Minden azzal kezdődik, hogy a kis Forrest Gumpot anyja felteszi az iskolabuszra, és azzal ér véget, hogy ugyanerre az iskolabuszra ő is felteszi a fiát. A film egyetlen, könnyen értelmezhető, de nehezen kikezdhető mondanivalója tehát az, hogy az élet ment, megy, és menni fog tovább.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=773