KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Királyság

Vízer Balázs

The Kingdom – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Berg. Írta: Matthew Michael Carnahan. Kép: Mauro Fiore. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Jamie Foxx (Fleury), Ashraf Barhom (Al Ghazi), Chris Cooper (Sykes), Jennifer Garner (Mayes), Jeremy Piven (Schmidt). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 110 perc.

 

Elsőre nehéz eldönteni, hogy mit is látunk a vásznon: a bűnügyi helyszínelős sorozatok egzotikus moziváltozatát, politikai kérdésfelvetést, vagy egy újabb hazafias kommandósfilmet. Szerencsére a furcsa keverék valahogy működik, némi fals patrióta mellékzörej ellenére is.

A politikai korrektség vektorosan kivetíthető, kényelmesen lehet a nyugati világtól merőben eltérő kultúrára is alkalmazni, mint amilyen például a Közel-Kelet, csak meg kell találni a kapcsolódási pontokat. Hollywoodi nyelven ez azt jelenti, hogy egy arab is lehet jó hazafi, példás családfő és remek rendőrtiszt – majdnem olyan, mint egy igazi amerikai. Merthogy Peter Berg filmjének igazi főszereplője egy szaudi rendőr, Al Ghazi ezredes (Ashraf BarhomMennyország most), és csak aztán jönnek a megszokott módon bátor, találékony, satöbbi amerikai hősök. Bomba robban ugyanis Rijádban az amerikai olajipari munkások szigorúan őrzött lakóhelyén, vagy száz áldozattal, ezért a hivatalos eljárást megkerülve egy FBI-os nyombiztosító csapat érkezik a szaudi fővárosba, Al Ghazi ezredes az ő biztonságukért felel, de az is a feladata, hogy minél jobban korlátozza a mozgásukat. Ronald Fleury ügynök (Jamie Foxx) és csapata – a vicces Chris Cooper, a túl komoly Jennifer Garner és az irritáló Jason Bateman – azonban lassan a saját oldalára állítja, és együtt persze sikerül megtalálniuk a felelősöket, ami színtiszta jenki logikát követ, de Berg ügyesebb annál, hogy csak ez dominálja a filmet. A büszke, okos ezredes karaktere, a szaudi főváros apró rezdülései, a helyi szokások és erőviszonyok remek érzékeltetése nemcsak színes hátteret rajzol a történetnek, hanem annak részévé válik – és nagyjából feledteti, hogy milyen, a co-producer Michael Mann nevéhez méltóan izgalmas, de sablonos tűzijátékkal körített lezárást kapunk a legvégére.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9206