KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A szabadság határai

Pápai Zsolt

Crossing Over – amerikai, 2009. Rendezte: Wayne Kramer. Szereplők: Harrison Ford, Ashley Judd, Ray Liotta. Forgalmazó: Film. 113 perc. 

Kevés filmnek jutott mostohább sors az elmúlt években, mint a méretes reményekkel és szép költségvetéssel készült, ámde végül még a moziforgalmazásba is csak a surranópályán bekerült A szabadság határainak. A filmet vállvetve utasította el az amerikai közönség és kritika: huszonötmilliós költségvetésének alig ötvenedrészét termelte meg, és az újságírók is alaposan elbántak vele. Ez a reakció érthető is, nem is: érthető – bár nem akceptálható – azért, mert Wayne Kramer rendező kényes problémákat boncolgat, ugyanakkor nem érthető, mert mívesen szerkesztett, ráadásul a fajsúlyos témát nagy adag feszültséggel megtöltő – azaz közönségvonzó megoldásokat szép számmal tartalmazó – darabról van szó.

A szabadság határai alig valamivel gyengébb film, mint a sok szempontból hasonló, és a nézők és Oscar-döntnökök által egyaránt ajnározott, 2004-es Ütközések. A hercig Szerencseforgatóval drámai érzékét, a betyáros Halálos hajszával pedig akciókészségét bebizonyító Wayne Kramer direktor a Robert Altman által tökélyre fejlesztett többszálú narratívát alkalmazza a migráció és emigráció témáját, a hétköznapi előítéleteket boncolgató munkájában. Középpontba az amerikai állampolgárság és a zöld kártya mítoszát helyezi, és úgy képes ezeknek a devalválódását érzékeltetni, hogy megmutatja, mennyi fájdalom, lemondás és kín forrása mindkettő. A szabadság határaiban az Ígéret Földje nem valóságos világ, kizárólag a magukat megtévesztő emberek lelkében létezik.

A főszereplők között ott találunk egy bevándorlási ügyekkel foglalkozó, veterán nyomozót; az ő perzsa származású társát és ennek családját; egy színésznői ambíciókkal Los Angelesbe érkező ausztrál lányt; valamint a hozzá kapcsolódó két férfit. A sztori főcsapásához oldalágon csatlakozik továbbá egy palesztin család, egy fekete kislány és egy mexikói nő – igazi multikulturális társaság tehát. Történeteik keresztbe-kasul szövik egymást, és a sorsmozaikjaik jó darabig szépen illeszkednek, az összbenyomás mégsem maradéktalanul pozitív: a koreai fiúkat – merthogy ők is szerepelnek a filmben – felvonultató cselekményszálat görcsösen gombolyítja a rendező, a nyilvánvalóan csúcsjelenetnek szánt állampolgársági avatás epizódja pedig erőtlen.

Lehetséges, hogy az eredeti, 140 perces rendezői változat nem tartalmazott efféle gikszereket, mindenesetre A szabadság határai még durván megkurtítva is izgalmas film. Azért az extrák közé igazán belefértek volna a kivágott jelenetek.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10667