KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Koszorúslányok

Alföldi Nóra

Bridesmaids – amerikai, 2011. Rendezte: Paul Feig. Írta: Annie Mumolo és Kristen Wiig. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Kristen Wiig (Annie), Maya Rudolph (Lillian), Rose Byrne (Helen), Chris O’Dowd (Rhodes), Jill Clayburgh (Annie édesanyja).Gyártó: Apatow Productions / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

Judd Apatow vígjátékguru mindez idáig makulátlan filmográfiával dicsekedhetett; íróként, producerként, rendezőként kevés bukta és még kevesebb szakmai szégyenfolt szegélyezte karrierjét – ám a diadalmenet 2011-re megtörni látszik. Ennek az égésnek azonban nagyobb a füstje mint a lángja, a Koszorúslányok ugyanis remélhetően inkább egy kísérleti baki, sem mint egy tendencia kifulladását jelző mutáns szörnyszülött.

A Koszorúslányok-akció több ponton is kockázatosnak bizonyult és minden rizikófaktornál egyértelműen megbukott. Az anyagot, az Apatow-udvartartásban újoncnak számító, pár B-filmet maga mögött tudó, az amerikai Office, Arrested Developement, Sabrina, a tiniboszorkány sorozatok bérencrendezőjeként tevékenykedő Paul Feig dirigálta, aki gyakorta ereszti szélnek a legdurvább vicceket, hogy azok csendes kínjukban értelmetlenül görgedezzenek a vásznon. Így esett meg az, hogy a szingli-koszorúslány pokoljárását valahol a 40. perc közelében egy majdnem tízperces, esküvői ruhaszalonban előadott hasmenéses-hányós geg-koreográfia díszíti, húsz perccel később pedig az alkotók egy eljegyzési buli rituális szétverésével alázzák porig a főhősnőt. Apatow a vígjáték Bergmanjaként, a sajgó lelkek komédiáját prezentálta mindezidáig, ám tény, hogy elsősorban férfi karakterekkel csábította a nézőt azonosulásra; a Koszorúslányok különlegessége az, hogy az eddigi bevált fogásokat nőre alkalmazza. Rendezője azonban elveti a sulykot, a gore-gegek – melyek egyébként igen nemes trendet képeznek a kacagtatás szép hagyományaiban – úgy lógnak csálén az esküvői filmbe csomagolt szinglidrámában az elmagányosodásról, mint menyasszonyi ruhán a síkabát. Ráadásul a mű hemzseg az érzékeny pillanatoktól, romantikus elemektől, elvarratlan szálakat hagy függőben és kérdéses tanulságokkal járó vég zárja – filigrán, törékeny, gyengéd darabnak indult, otromba, lánctalpas monstrum lett belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10679