KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rontó Ralph

Varga Zoltán

Wreck-It Ralph – amerikai, 2012. Rendezte: Rich Moore. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: ProVideo. 108 perc.

„Rossz vagyok, és ez jó! Sohasem leszek jó, és ez nem rossz!” Ezt a mondókát kétszer is halljuk a Rontó Ralph címszereplőjének szájából; előbb az identitásválsággal küszködő „rosszfiúk” egyesületének hitvallásaként mormolja, másodszor pedig kulcsfontosságú pillanatban idézi fel, amely Rontó Ralph lényét végérvényesen új fénytörésbe állítja. Az önkeresés, a jellemfejlődés, vagy a nagy utazások és nagy kihívások sűrűjébe szőtt önmegtalálás kétségkívül nem mondható újdonságnak a kortárs egészestés amerikai animációban a Rontó Ralph című Disney-film főbb építőelemei közül. Főhősével viszont – a videojáték világában nap mint nap rontó-bontó, ám valójában érző szívű, óriásmarkú melákkal – ügyesen csatlakozik rá arra a közelmúltban felértékelődött trendre, amely azt célozza, hogy a hagyományos antagonista-szerepkör felülvizsgálatával, sőt kifordításával a „rosszak” is részesülhessenek a hősöknek járó dicsfényből (Gru, Megaagy). A szemétdombi veszteglésre kárhoztatott Ralph fellázad kirekesztettsége ellen, meglóg a saját játékából, ám a hősfogalom félreértelmezése miatt túl korán készül learatni a babérokat egy harci játékban – az igazi hőssé váláshoz hosszabb út vezet, egy sötét titkot rejtő, cukormázas miliő keserédes kalandjain keresztül.

A Rontó Ralph legnagyobb dobása a videojáték-lakók „titkos életének” térképezése, a „munkaidőn kívül” ugyanis valamennyi figura önállósul. Ha a Toy Story bevezetett minket a megelevenedő gyerekjátékok mindennapjaiba, úgy a Rontó Ralph akár a Toy Story és a Tron keresztezéseként is felfogható (egyik producere John Lasseter). Szekérderéknyi utalás idéz meg valódi videojátékokat – ezek a poénok elsősorban a felhasználók számára megmosolyogtatóak –, a szüzsé a játékok több típusának vegyítése felé halad. Ralph határsértéseinek következménye meglepő keveredések sora: így épülnek be az Alien-filmekre hajazó, de leginkább az óriásrovaros inváziós sci-fikből ismerős elemek a Charlie és a csokigyár mézes-mázos, tarkabarka nyalánkságait idéző csodaországba, amely a versenyzős játékok szabályai szerint szerveződik (!). Mindezt mégsem éljük meg elidegenítően, ez a posztmodern eklektika szellemével rokonítható, a figurák testfelépítését és mozgatását is mókásan befolyásoló stíluskeverék maximálisan bevonja a nézőket érzelmileg és érzékileg egyaránt – a háromdimenziós vetítésre szabott CGI-látványvilág önmagában is módfelett pazar.

Extrák: A DVD tartalmazza a Rontó Ralph kísérőfilmjét is, Az újságolvasót (Paperman). E szívmelengető, szótlan, (jobbára) fekete-fehér kis remeklést, az egymásra találó fiatal pár furcsa-mulatságos, a köznapiságot szelíd varázslattal felülíró meséjét hosszútávon fogják jegyezni az animáció krónikájában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11469