KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Japán videóantológia

Magánvíziók

Peternák Miklós

A nyolcvanas évek japán videóművészetét átfogóan bemutató Private Visions antológia magyarországi premierjére a kölni és a budapesti Japán Alapítvány segítségével kerül sor. Az antológia hétfejezetből áll (16 szerző 17 munkájából, ha már a számoknál tartunk), 4 óra 20 perc őszidőben. A fejezetcímek: Média: Ki és be; Egy művész arcképe: Képmás és reflexió; A kódolás játszmája; A természet struktúrája; A virtuális kép rendszere; Párbeszéd vagy transzcendentális hang.

A kísérleti vagy épp médiaművészet Japánban nem valamiféle klasszikus, „akadémikus” művészettől való elszakadást jelent, inkább a nyugati értelemben vett művészetfogalom (mely legalábbis a reneszánsz óta az individuális, kreatív-kutató magatartás, az egyén, pontosabban a szabad személy önmegvalósítása, még inkább önkifejezése) ízlelgetése mellett a – bárki máshoz hasonlóan – számunkra is kihívást jelentő új technikai médiumok, illetve új képfajták birtokbavételét, a lehetséges használat útjainak kimunkálását.

Ne feledjük, olyan kultúráról van szó, amelyben „kép” és „szöveg” viszonya alapvetően más, mint amihez mi hozzászoktunk (talán elég arra utalni, hogy háromféle írásmód van Japánban), ahol nem jelent olyan nagy gondot annak a megnevezése, amit mi körülményesen „videóművészetnek” vagy „médiaművészetnek” szoktunk hívni.

Például az antológia hetedik fejezete is olyan mű (avagy kommunikációs forma), melynél különösen ajánlatos a tradícióra való utalás. Idézzük e vonatkozásban Alfred Birnbaumot: „Az egyik legrégebbi és mára hivatalossá vált alternatíva a videót a kommunikáció folyamatos működéseként tekinti, valahová a művészet és az irodalom közé állítva. Két vagy több személy videóleveleket küld oda-vissza. A végeredménnyel kevésbé törődve, másfajta képi elgondolásból építkezve, mint amilyen a kiállításra szánt mű megtervezéséhez és elkészítéséhez kell, a videó-levél Japánban sok követőre talált, koncepciójában néha a hagyományos japán renga-val (kapcsolt verssel) hasonlították össze. A legismertebb példa erre a Videólevél..., melyet a költő Shuntaro Tanikawa és a filmrendező Shuji Terayama váltottak egymással...”

E 72 perc 40 másodperc összhosszúságú levélváltás is látható lesz a Magyar Képzőművészeti Főiskola Intermédia Tanszéke által szervezett áprilisi budapesti bemutatón – természetesen a Private Visions többi videójával együtt – először a Főiskolán, majd a Balázs Béla Stúdió Toldi mozijában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1223