KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A számolás joga

Huber Zoltán

Hidden Figures – amerikai, 2016. Rendezte: Theodore Melfi. Írta: Allison Schroeder és Theodore Melfi. Kép: Mandy Walker. Zene: Pharrell Williams és Hans Zimmer. Szereplők: TarajiP. Henson (Katherine), Octavia Spencer (Dorothy), Janelle Monae (Mary), Kevin Costner (Harrison), Kirsten Dunst (Vivian). Gyártó: Levantine Films / Fox 2000 / Chernin Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 127 perc.

 

A szocialista értékek mindenhatóságát zengő termelési filmek a nagy igyekezetben gyakran sodródtak az akaratlan önparódia határáig. A nevelő szándékot ironikus módon pont a rosszul felfogott realizmus siklatta ki, a propaganda direkt példázataiként megálmodott történetek és figurák fényévekre távolodtak a hétköznapi világtól. Didaktikus tételfilmek azonban nemcsak ideológiailag központosított diktatúrákban készülnek, a nagybetűs üzenet átadásának kényszere világnézettől függetlenül szedi az áldozatait. A saját farkába harapó sablonosság akkor igazán szomorú, ha magával a szándékkal egyébként tökéletesen egyet lehet érteni.

Az űrkutatásban dolgozó három afro-amerikai nő pozitív példái, a faji- és nemi előítéletek ostoba értelmetlensége égetően fontos témák, így aztán A számolás joga kínos hangsúlytévesztései különösen fájdalmasak. Alkotói valóságos csodaként mutatják meg, hogy három fekete nő jól dolgozik és a szakmai törekvéseiket nem minden fehér utasítja el élből. Hőseinkről nem sokat tudunk meg azon kívül, hogy más a bőrük színe, tudnak számolni, vidámak és rendesek. Nincsenek árnyalt jellemek, sem valódi drámák, csak a „rasszizmus rossz” mantraként ismételt tételmondata, szeparált mosdók és néhány felvilágosultabb fehér, akik szerencsére vezető pozíciókat töltenek be. Az übermensch űrhajós, az igazságos bíró, a látnok főnök felkarolják a szerencsétlen kisebbségieket, majd jól hátba veregetik a takaros rendben élő Tamás bátyákat. Az a különös helyzet áll elő, hogy az alkotók annyira görcsösen érvelnek a rasszizmus ellenében, hogy végül maguk is tovább mélyítik a káros megkülönböztetéseket. Cseréljük ki a fehéreket reakciósokra, a feketéket jó munkásokra, az űr amerikai meghódítását pedig a boldog kommunista jövőre, telivér termelési filmet kapunk, remek színészekkel, abszolút profi álomgyári kivitelben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13078