KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ikrek

Kis Anna

 

Hans Fabian Wullenweber láthatóan sokat bolyongott, mégis eltévedt a filmművészet útvesztőjében, amikor elkészítette Ikrek című művét. A gyász fájdalmától megbuggyant harmincas nő pszichodrámája, a „kisember nagy történetbe keveredik” típusú fiatal srác bizonytalan tévelygése, majd felemás magára találása és az elmebetegségig féltékeny, elnyomó anya figurája egy-egy ecsetvonás a dramaturgiailag ingatag lábakon álló történetben – klasszikus, prototípus-karakterek címkéjét ragasztja a rendező tökéletesen megformálatlan, elnagyolt szereplőire. Ezt a hiátust, amelyet a vele járó, már-már groteszkbe hajlóan sablonos színjátszás vagy annak teljes hiánya tetéz, az egymás hegyére-hátára hányt képi stíluselemekkel igyekszik ellensúlyozni a rendező. Egyik pillanatban dogmásan realista, és a műfaj kamerakezelésének legidegtépőbb válfajával próbál drámát teremteni: kesze-kusza hadonászással ad felmentést magának a jelenet megrendezése, színészeinek pedig a jelenet eljátszása alól. A dramaturgiailag fordulópontot jelentő indulatos dulakodás során például nem is látjuk a szereplőket, hiába is fáradoznának. Másutt viszont a film hirtelen annyira anti-dogma, amennyire csak tőle telik: feje tetejére, oldalára fordított képek hivatottak valamit kiváltani, nem tudom, mit, mondjuk hatást. Mindezek után akkor csodálkozik igazán a néző, amikor az eklektikus és felettébb fárasztó egyveleg közepette egyszer csak lepereg egyetlen, remekbe szabott jelenet is: Lars, a főhős makulátlan golfütést produkál. Ezért viszont még nem érdemes a moziba rohanni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1850