KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fele/más

Békés Pál

 

Oh, Dr. Jekyll és Mr. Hyde! A hasadt személyiség varázsa úgy látszik mindmostanáig fogva tartja az alkotókat, és amint új elemmel gazdagíthatják a témát, nyomban akcióba lépnek – (lásd a megtörtént esetre építő A bostoni fojtogató, vagy a filmklasszikussá érett Psycho.) Csak hát a Fele/Más semmiféle új elemmel nem szolgál, legalábbis ami a lélek rejtekútjainak kacskaringóit illeti. Ezzel szemben szolgál erőltetett klisékkel, melyek ezúttal (is) a Beverly Hills-i gazdagok hollywoodi filmekből visszaköszönő belvilágába kalauzolnak (ez a vidék a szorgalmas mozilátogató számára valószínűleg ismerősebb, mint Európa bármely tája, beleértve az utcát, ahol lakik).

Az egyetemi kurzust, melyen a szép pszichiáternő a hasadt személyiség titkaiba avatja be hallgatóit, egy leszerelt rendőr is látogatja, aki némi habozás után enged a vonzó oktató felkérésnek: figyelje meg őt. Őt magát. A hölgy ugyanis él a gyanúperrel, hogy ketten laknak benne: 1. a szép pszichiáternő, 2. egy mondén perszóna, aki éjszakánként rosszhírű helyeken kóricál, és időnként tudtán kívül ledurrant valakit.

A szolgálaton kívüli, amúgy szolgálatkész rendőr, akit a becsvágyon túl a szerelem is fűt, beleveti magát a szokatlan feladatba, és hamarosan húsz éve megoldatlan gyilkosságok, gyermekkori elfojtások, elvált férjek, gyilkos atyák kibogozhatatlan dzsungelében találja magát, ahol mindenki bűnös és áldozat, és mindenki a szép pszichiáternő kóros személyiségét akarja felhasználni arra, hogy kiutat találjon szorult helyzetéből. Amikor a történet nehezen azonosítható szereplői a forgatókönyv kényszeréből egy körmönfont rotációs rendszer szerint körbelövik egymást, a rendőr a maga kissé avíttas, ám hatásos módszerével próbál meg utat vágni magának a psziché dzsungelében – a váratlanul a történet kulcsszereplőjévé előlépő atyát (aki éppen revolvert fog rá) kihajítja a csukott ablakon az emeletről. Ezt követően elnézést kér a szép pszichiáternőtől, mert ismeri az etikettet: ha véletlenül megöljük az imádott nő atyját, utána mindig bocsánatot kell kérni. Már csak egy lépés van hátra: a szép pszichiáternő pszichiátriai kezelése, mely talán elűzi a második ént és megnyitja az utat az udvarias rendőr és az immár egylelkű asszony násza előtt. Úgy legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3704