KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/augusztus
KRÓNIKA
• Grunwalsky Ferenc: Az ember, akinek a fotója megőrzi a filmeket
• MTFA kuratóriuma: A Magyar Történelmi Film Alapítvány pályázati eredményei
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Három szputnyikok Elhallgatott fiatalok

• Forgách András: Stanley, a látnok Fény, zene
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Janisch Attila: A szellem színjátéka 2001. Űrodisszeia
• Csejdy András: Inába a bátorságot Burgess–Kubrick: Gépnarancs
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Végre: filmünnep! Cannes
• N. N.: Az 51. Cannes-i Filmfesztivál díjazottjai

• Csantavéri Júlia: Dühösen és szerelmesen Itália '68
• Gelencsér Gábor: Fekete és vörös A pacifista
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Pénz, egyenes adásban Gazdagok a tévében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Mátyás király falvédõje Országalma
• Báron György: A harmadik nemzedék A szélhámos
• Győrffy Iván: Vadember kamerával Alain Fleischer filmjeiről
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Turisták
• Vidovszky György: Két apának mennyi a fele?
• Mátyás Péter: A kód neve: Merkúr
• Gyurkovics Tamás: Lény 2.
• Bori Erzsébet: Vízözön
• Harmat György: Hat nap, hét éjszaka
• Hungler Tímea: Paulie
• Tamás Amaryllis: Nyomás alatt
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Körzetszám: 007

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Holdfényszelence

Ardai Zoltán

 

A Holdfényszelence hősét rég ismerjük már. Ha nem is a tengerentúlról, a közvetlen szomszédságból. Ők, akik egyszer rúgtak ki a hámból, Jaromír üzemmérnök, Vasile sóhivatalnok, Fedor szófiai nyelvész docens és a többiek, a hetvenes-nyolcvanas években nagy kedvezményezettek voltak a Moképnél. A keresleti oldal azonban megmakacsolta magát. A bolgár zsánerek merev nemlátogatása jóvátehetetlen eróziós jelenségekhez vezetett mára. Az Örökmozgó sehogy sem hajlandó visszatekinteni az egykori Mokép-kínálat emésztetlenül maradt vastagjára, a videó-forgalmazás méginkább kiveti magából ezt a filmtömeget, miközben utcáinkon, tereinken a pozitív minták gyilkos hiánya tombol. A valahai docens, amint elsodródott Dobrudzsáig (cigánylányokkal társalkodott, autóstoposokkal pingpongozott, majd megkóstolta az öreg halászember vacsoráját), kilengésével is példát mutatott. Úgy zsákmányolt élményeket, hogy kalandjainak nem kellett grandguignolba torkollniuk. Kilazult, bezsongott a jó Fedor, adódtak meredek pillanatok, de lám, végül is csupa kedvesség történt, sima utat hagyva a családhoz való fitt visszatérésre.

Fedor, Gheorghiu, Ivica, Tomek, Staniek ködbeveszett zászlaja most amerikai kezekbe akadt és újra leng. Erre talán már odanéz a magyar: DiCillo, Turturro, Rockwell szálltak síkra, közösen. Pedáns életvitelű, munka- és családszerető kansasi villamosmérnök kizökken, nekiered erdőnek-mezőnek, paradicsomföldnek, sziklatónak. Szomorkásán csókolózik egy állásvesztett telefonszex-kisasszonnyal. Balkánias felhangok... de mindvégig a legjobb country szól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3612