KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/augusztus
KRÓNIKA
• Grunwalsky Ferenc: Az ember, akinek a fotója megőrzi a filmeket
• MTFA kuratóriuma: A Magyar Történelmi Film Alapítvány pályázati eredményei
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Három szputnyikok Elhallgatott fiatalok

• Forgách András: Stanley, a látnok Fény, zene
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Janisch Attila: A szellem színjátéka 2001. Űrodisszeia
• Csejdy András: Inába a bátorságot Burgess–Kubrick: Gépnarancs
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Végre: filmünnep! Cannes
• N. N.: Az 51. Cannes-i Filmfesztivál díjazottjai

• Csantavéri Júlia: Dühösen és szerelmesen Itália '68
• Gelencsér Gábor: Fekete és vörös A pacifista
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Pénz, egyenes adásban Gazdagok a tévében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Mátyás király falvédõje Országalma
• Báron György: A harmadik nemzedék A szélhámos
• Győrffy Iván: Vadember kamerával Alain Fleischer filmjeiről
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Turisták
• Vidovszky György: Két apának mennyi a fele?
• Mátyás Péter: A kód neve: Merkúr
• Gyurkovics Tamás: Lény 2.
• Bori Erzsébet: Vízözön
• Harmat György: Hat nap, hét éjszaka
• Hungler Tímea: Paulie
• Tamás Amaryllis: Nyomás alatt
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Körzetszám: 007

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Rainer Werner Fassbinder

Györffy Miklós

 

Azt szokták mondani mostanában az ilyesmire: jelenség. Régebben talán azt mondták: fenomén. Ilyen jelenség, fenomén volt életében és halálában a 37 éves korában váratlanul elhunyt Fassbinder.

Mint az itt folytatólagosan közlésre kerülő életrajz egyik szereplője, Fassbinder egyik közeli munkatársa is kijelenti: nem készített egyetlen olyan filmet sem, amelyben tökéletesen és mindenestül benne volna, amely önmagában véve is remekmű volna. Fassbinder elsősorban nem ennek vagy annak a halhatatlan remekműnek a rendezője volt, hanem: volt. Volt, aki. Összetéveszthetetlenül jellegzetes és jellemző filmcsináló férfi és filmcsinálási szemlélet-módszer. Legendás korjelenség. Lehet, hogy más is, több is. Lehet, de ma még ez nem látszik világosan, és Kurt Raab – Peter Karsten könyve sem vállalkozik kifejtésére. Könyvük az ember és az általa megtestesített jelenség, sőt, mítosz vallatása. Tehát nem filmtörténet, nem filmesztétika, hanem szubjektív vallomások, tanúságtételek sora.

Bár a könyvet két szerző jegyzi, az igazán Kurt Raab műve. Az ő Fassbinder-élményének foglalata. Kurt Raab amolyan mindenese volt Fassbindernek, amíg össze nem vesztek, színésze, forgatókönyvírója, díszlet- és jelmeztervezője, barátja és csodálója, ura, hűséges szolgálója. Könyve részben az ő emlékezése Fassbinderre és saját pályájára, részben pedig az ő és Peter Karsten, egy-két kisebb Fassbinder-szerep alakítójának és újságírónak az interjúi a Fassbinder-banda néhány kulcsfigurájával. Raab is, a többiek is Fassbindert, az embert és fenomént próbálják megfejteni. Emlékezéseikben nyíltan, magától értetődően és hangsúlyosan jutnak szóhoz az érintettek érzelmi és szexuális, túlnyomórészt homoszexuális hányattatásai.

Válogatásunk a könyv anyagának mintegy a felét közli, hol nagyobb, teljes szövegtömböket, hol kisebb részletek tömörítő montázsát. A szöveg összeállítója és fordítója teljesen mellőzte Kurt Raab személyes, Fassbinder-telen kitérőit, valamint a túlságosan „helyiérdekű” érzelmi belügyeket. Kurt Raab nemcsak mint koronatanú számíthat érdeklődésünkre, hanem mint író is, nem hiába forgatókönyvírás az egyik mestersége, de néha azért elveti a sulykot, és közérdeket tulajdonít magánügyeknek.

A Rainer Werner Fassbinder vágyakozása alá alcímül odaírhatnánk: fejezetek egy életregényből. A Fassbinder-univerzumban netán nem eléggé járatos olvasó kezdetben sok ismeretlen névvel találkozik, akárcsak valamely regényben, amely nem fedi föl mindjárt, ki kicsoda. Mint az ilyen regény olvasójától, a mi olvasóinktól is türelmet és figyelmet kérünk, a fontosabb szereplők kontúrjai mind élesen kirajzolódnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 13. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5721