KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/augusztus
KRÓNIKA
• Grunwalsky Ferenc: Az ember, akinek a fotója megőrzi a filmeket
• MTFA kuratóriuma: A Magyar Történelmi Film Alapítvány pályázati eredményei
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Három szputnyikok Elhallgatott fiatalok

• Forgách András: Stanley, a látnok Fény, zene
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Janisch Attila: A szellem színjátéka 2001. Űrodisszeia
• Csejdy András: Inába a bátorságot Burgess–Kubrick: Gépnarancs
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Végre: filmünnep! Cannes
• N. N.: Az 51. Cannes-i Filmfesztivál díjazottjai

• Csantavéri Júlia: Dühösen és szerelmesen Itália '68
• Gelencsér Gábor: Fekete és vörös A pacifista
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Pénz, egyenes adásban Gazdagok a tévében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Mátyás király falvédõje Országalma
• Báron György: A harmadik nemzedék A szélhámos
• Győrffy Iván: Vadember kamerával Alain Fleischer filmjeiről
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Turisták
• Vidovszky György: Két apának mennyi a fele?
• Mátyás Péter: A kód neve: Merkúr
• Gyurkovics Tamás: Lény 2.
• Bori Erzsébet: Vízözön
• Harmat György: Hat nap, hét éjszaka
• Hungler Tímea: Paulie
• Tamás Amaryllis: Nyomás alatt
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Körzetszám: 007

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tajga császárának végnapjai

Bende Monika

Bevallom, gyerekkoromban elfordultam egy ilyen filmcím olvastán; bár a hatvanas évek legelején kezdtem moziba járni, azért még nekem is kijutott az ellenséges ügynökök, kulákok, nacionalisták cselvetéseiből a filmekben. De Gajdart nem ismerem, nekem már nem volt kötelező olvasmány sem a Timur és csapata sem a Csuk és Gek. Úgy mondják írójuk nem volt híján a tehetségnek: ezek a könyvek nem hemzsegtek a „szovjetellenes bérencektől”, holott korának irodalma szorgosan termelte őket.

Arkagyij Petrovics Golikovról szól ez a (gyanús című) film, a tizenhét éves ezredparancsnokról, írói nevén Gajdarról. Hál’ istennek ez a legeslegutolsó kockákon derül ki, így nem bosszantóak az életrajzi filmek vélt, vagy valóságos belemagyarázásai. (Még utólag is nehezen ugrott helyére, hogy miért ízlelgeti a fiatal tiszt oly kedvtelve a hakasz „gajdar” – hová – szót.) Végül is kedves film ez és semmivel sem marad alatta a nyugati kalandfilmek profizmusának – ámbár nincs híjával azok hibáinak sem.

1922-ben a távol-keleti Jenyiszej körzetben Golikov (Gajdar) a hakaszokat maga mellé állítva tönkreveri Szolovjov bandáját, világgá kergeti a „tajga császárát”. Ez a Szolovjov minden csavarintás ellenére sematikus figura: ő a kalandfilmek népmeséi gonosz embere; Golikov pedig a furfangos eszű legény. (Érdekes, hogy a mesemondók mennyire bíznak a fiatalokban.) A számunkra újonnan felfedezett tajga nemcsak szép (akár az amerikai kanyonok), de karakterizálja is az érdekes, szép arcú hakaszokat.

Friss tempója, Andrej Rosztockij mai magabiztossága kölykösen fiatalossá teszi a filmet. A nyolc-tizenévesek, úgy gondolom, ezért azonosulnak majd a figurákkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7950