KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/augusztus
KRÓNIKA
• Grunwalsky Ferenc: Az ember, akinek a fotója megőrzi a filmeket
• MTFA kuratóriuma: A Magyar Történelmi Film Alapítvány pályázati eredményei
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Három szputnyikok Elhallgatott fiatalok

• Forgách András: Stanley, a látnok Fény, zene
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Janisch Attila: A szellem színjátéka 2001. Űrodisszeia
• Csejdy András: Inába a bátorságot Burgess–Kubrick: Gépnarancs
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Végre: filmünnep! Cannes
• N. N.: Az 51. Cannes-i Filmfesztivál díjazottjai

• Csantavéri Júlia: Dühösen és szerelmesen Itália '68
• Gelencsér Gábor: Fekete és vörös A pacifista
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Pénz, egyenes adásban Gazdagok a tévében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Mátyás király falvédõje Országalma
• Báron György: A harmadik nemzedék A szélhámos
• Győrffy Iván: Vadember kamerával Alain Fleischer filmjeiről
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Turisták
• Vidovszky György: Két apának mennyi a fele?
• Mátyás Péter: A kód neve: Merkúr
• Gyurkovics Tamás: Lény 2.
• Bori Erzsébet: Vízözön
• Harmat György: Hat nap, hét éjszaka
• Hungler Tímea: Paulie
• Tamás Amaryllis: Nyomás alatt
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Körzetszám: 007

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bergman-jelenetek

Gelencsér Gábor

Jelenetek egy házasságból (Scener ur ett äktenskap) – svéd, 1972. Szereplők: Liv Ullmann, Erland Josephson. Forgalmazó: RTL Filmklub. 167 perc. Jelenetek a bábuk életéből (Ur marionetternas liv/Aus dem Leben der Marionetten) – német, 1979/80. Szereplők: Robert Aztorn, Christine Buchegger. Forgalmazó: RTL Filmklub. 104 perc.

 

A szinte zárt rendszert alkotó hatalmas Bergman-életműben különösen szoros kapcsolat fűzi egymáshoz a Jelenetek egy házasságból és a Jelenetek a bábuk életéből című filmet. Az eredetileg hatrészes tévésorozatnak készült Jelenetek egy házasságból első epizódjában tűnik fel a főszereplők látszólag kiegyensúlyozott kapcsolatát ellenpontozó baráti pár, amint a kölcsönös gyűlölet és megvetés lemeztelenített, kontrollálatlan állapotában lelkileg gyilkolják egymást. A Bábuk…-at ennek a házaspárnak a sorsa ihlette, vagyis nem a még elfedett, nem is az épp kirobbanó, hanem a már „beállt” válság állapota: mi következhet ezután? Nem véletlen talán, hogy egy eredetileg eleve sorozatként elképzelt mű folytatása, egyik epizódjának kifejtése teremt ennyire szoros motivikus kapcsolatot az életműben (ahogy az sem, hogy Bergman épp a Jelenetek egy házasságból főszereplőit lépteti fel újra harminc évvel későbbi utolsó filmjében, a Sarabande-ban.) Paradox módon azonban mindez ezúttal inkább csak külsődleges, már-már esetleges kapcsolat; a két Jelenetek…-nél számos egymáshoz közelebb álló filmet találhatunk a rendkívül gazdag életműben.

Az első Jelenetek… témája és stílusa egyaránt hétköznapiságával, egyszerűségével tüntet, ezzel szemben a második épp ellenkezőleg, felfokozottságával és szélsőségességével. Az előbbiben Bergman banalitásokból épít katedrálist, az utóbbiban ellenben mintha szándékosan túlesztétizálná magát: korábbi fogásait halmozza, keveri, fokozza végletesen és a végletekig. A házaspár világa (és sorsa) ismerős és nyitott, a „bábuké” megközelíthetetlen és zárt. A korábbi filmben Marianne és Johan a nézővel együtt fedezi fel, majd szembesül kapcsolatuk törékenységével, amelynek nincs semmiféle mély pszichikai, társadalmi, netán teológiai vagy filozófiai oka. Még csak nem is a polgári világ elidegenedettsége van a háttérben (noha a szereplők hangsúlyosan jómódú, sikeres értelmiségiek), csupán a mindennapok rutinja, apró megalkuvásai mögött bomlasztó rossz közérzet, s nem utolsó sorban az ezzel való szembesülés, a változtatni akarás igénye, még ha ez töréshez, szenvedéshez vezet is. Meg katarzishoz – ahogy legalábbis a film befejezése, megint csak magától értetődő egyszerűséggel, sugallja.

Mindehhez képest a Jelenetek a bábuk életéből a „negatív lenyomat”: Isten csendje után az emberé. Katarzis helyett gyilkosság, szeretetkapcsolat helyett néma bezáródás – esztétikai értelemben is. Marianne és Johan története intenzív és koncentrált, de ugyanakkor már-már dokumentarista közvetlenségű. Katarináé és Peteré ezzel szemben tagolt, epizodikus és rendkívül elvont. A történet tétjét veszti, amikor in medias res a gyilkossággal kezdődik, így az ezt követő időfelbontásos szerkezet nem a drámának, hanem a (pszicho)analízisnek kedvez. Dramaturgiailag ezt erősítik az önmagukban részletesen kidolgozott epizódok (így a homoszexuális barát karakterrajza), s a Bergman-filmekből egyébként ismerős monológok is (közvetlenül a kamerába felolvasott vagy tükör előtt elmondott levelek, vallomások, diktálások). A szintén ismerős álomjelenetekben pedig ezúttal nem átlépnek a szereplők egy másik valóságba, hanem jóval inkább kilépnek belőle (jellemző módon a férj azt álmodja, hogy álmodik). Bergman modernista korszakának meghatározó jegye stílusának absztrahálódása – a Jelenetek a bábuk életéből azonban inkább steril mű. A korábbi film emberekről szól, a későbbi viszont – valóban – bábukról.

Extrák: Filmográfia; Bergman-életrajz; képgaléria; előzetes; Báron György Bergman-portréja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9903