KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

303 magyar filmszínész

Senki sem tökéletes

Kelecsényi László

Ki került be, ki maradt ki? – minden lexikon kulcskérdésére e kötet egészen jó választ ad, a kifelejtettek száma csekély.

 

Mintha ajándékot kaptam volna. Mintha egy új ígéretes kapcsolat venné kezdetét. Örömmel tépem föl a fóliaborítást, pörgetem a nyomdafesték illatú lapokat. Még minden tökéletesnek látszik. Ragyognak a fényes oldalak. Elkezd az ember olvasni össze-vissza. Szerencsére ezt a könyvet nem kell az első oldalon kezdeni, persze végül betűről-betűre muszáj elolvasni.

Két kérdés merül föl minduntalan. Ki van/nincs benne? Milyen nívójúak a címszavak? Tizenhatan írták, és többségüknek valami köze van a Magyar Narancs hetilaphoz. Majdnem ugyanaz a társaság, amely ennek az előzmény-kötetét (303 magyar film – amit látnod kell, mielőtt meghalsz) írta. A szerkesztők azonosak: Bori Erzsébet és Turcsányi Sándor.

Tegyünk mellé 303 másik magyar színészt – biztatnak a szerkesztők az előszóban. Nem tennék. Azt szeretném, ha ebben lenne benne az a 303, akikről azt kell, hogy gondoljam, amit az alcím követel. Itt most egy talán mégsem egészen unalmas névsorolvasás következik. Kik a nagyon hiányzók? Ki került bele, csak azért, mert valakinek szíve csücske?

A legnagyobb hiány: Fedák Sári. Sehogyan sem értem, hogy a magyar színház- és filmtörténet első nagy, a fogalom igazi értelmében vett sztárja miként mellőztetett innen. Hiszen már bulváros népszerűsége okán is itt lenne a helye, és filmszerepe is van elegendő, hogy egy enciklopédia őrizze emlékét. Aztán nagyon hiányzik például Vaszary Piri, a komika-naiva, aki nélkül alig forgattak vígjátékot a harmincas években. Nem találom Benedek Tibort, a halhatatlan epizodistát, az egymondatos szerepek nagymesterét, sem a tragikus sorsú, és nemcsak ezért feledhetetlen Rozsos Istvánt. A modernek közül Szabó Lajos, a Megáll az idő buta iskolaigazgatója is jelentékeny filmemlékeket hagyott ránk. És Hernádi Judit vajon miért nincs a fényes-színes oldalakon? S vannak még nagy távolmaradók, akár a régi nagyságok (Lázár Mária, Kiss Ferenc), akár a modern időszak kiválóságai (Takács Kati, Gelley Kornél) közül. Nekem Pálos György (Megszállottak, Elveszett paradicsom, Kertes házak utcája) nélkül nincs modern magyar filmtörténet. Különben is az egyik legszebb orgánumú színészünk volt – élt ötven évet, felejtsük el. Miért is kéne? Kinek a javára? Mi közöm Putty Liához, ki épp csak átfutott a honi némafilm egén? Éva Bartók se köthető oly nagyon ide, Peter Lorre pedig a szerkesztők szerint is kakukktojás (jöhetne a többi, fél- és negyedmagyar sztár Tony Curtisszel az élükön).

A címszavak a hosszúságukkal is értékelnek: vannak egy-, két- és háromoldalas színészek. Gáti Katalin (nekem csak Kathleen Gati) két oldalt kapott, miközben Latabár Kálmán, Karády Katalin, Kiss Manyi, Őze Lajos csak egyet-egyet.

Aztán a szövegezés. Eperjes Károlyról politikai vitairatot olvashatunk. Zenthénél szükségesnek tartja a címszóíró megjegyezni, hogy utolsó évei nagy sikerét egy „hanyagmód összegányolt televíziós sorozatban játszotta”. Ha ez a Szomszédok, mit írna a szerző a ker-tévék szappanoperáiról? Különben is, mintha a kisportrék szövegezőinek Kádár-éra komplexusuk volna. Életkorunknál fogva személyes élményük alig, ezért aztán, ha kell, ha nem rúgnak egyet olykor a színészeken is. Legtöbben azért megpróbálják leválasztani a korról az embert, és a teljesítményt önmagában felmutatni; többnyire sikerül a bűvészmutatvány, különösen Turcsányi Sándornak és Vágvölgyi B. Andrásnak.

Az adatpontosság majdnem százszázalékos, néhány szeplő pettyezi csak a makulátlanságot. Szegény Horváth Teri oly csendesen ment el, hogy a szerkesztők észre sem vették. Zala Márkról is lehet tudni, hogy Márkus Lászlónak anyakönyvezték. A legdühítőbb azonban egy visszatérő szarvashiba: Latinovits Zoltán nem Szárszón, hanem Balatonszemesen vesztette életét.

Rongyszőnyeg; vidám és sokféle – vallja magáról a kötet előszava. Tényleg az: ám néhol fölfeslik a szövés. „Pronyó”, írja valaki Pécsi Ildikó kapcsán, egy zavaros mellékmondatban. Csak tudnám, mit akart mondani?


GABO Kiadó, 2009


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10065