KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission London

Roboz Gábor

Mission London – 2010, bolgár-brit. Rendezte: Dimitar Mitovski. Írta: Alek Popov és Deljana Maneva. Kép: Nenad Borojevich. Szereplők: Tomas Arana (Munroe), Ralph Brown (Collway), Georgij Stajkov (Chavo). Gyártó: Cinematrix Film/Premiere Picture/Dream Factory/Fidelity Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Néhány rövidfilmmel a háta mögött a bolgár Dimitar Mitovski kemény fába vágta a fejszéjét, amikor elkészítette Alek Popov 2001-es sikerkönyvének adaptációját. A megmosolyogtató figurákban gazdag regény elrajzolt története a londoni bolgár nagykövetség alkalmazottai körül bonyolódik. Miután érkezésével feldúlja a régóta főnök nélkül éldegélő kis közösség mindennapjait, a frissen kinevezett ügybuzgó nagykövet Bulgária imázsának fejlesztése érdekében hozzálát egy illusztris alakokat vendégül látó koncert szervezéséhez.

Mitovski filmje lényegében hű adaptációja Popov sűrűn szőtt könyvének: megtartja a humoros hangvételt, átveszi az összes fontos karaktert és fordulatot, ugyanakkor érthetően farag egy kicsit a jellemrajzokból, valamivel feszesebbre szerkeszti és aktualizálja a cselekményt (az alapmű jóval Bulgária EU-s csatlakozása előtt íródott), a finálét pedig bátran és frappánsan átírja. Tartalmát Popovtól, szerkezetét azonban Hollywoodtól veszi át: a feltűnően poétizált regény formailag visszafogott filmváltozata képi építkezését és dramaturgiáját tekintve is a nyugati filmezés örököse, bár mentes annak didaktikusságától. A sok szereplőt mozgató munka megformáltsága és kiváló ritmusa mellett a túlzásoktól mentes színészi alakításokat illetően is profizmusra vall.

Mitovski koprodukcióban készült, nagy költségvetésű és hazájában kiugró népszerűségnek örvendő filmje a nyugati modell ésszerű követésével maga is mintaadóvá válhat a – kevéssé ismert – bolgár filmművészet számára. A rendező szelíd humorú szatírájának legrokonszenvesebb vonása, az igényes kivitelezésen túl, önironikus hangvétele: úgy ábrázolja országa politikai elitjének képviselőit, hogy egy pillanatra sem próbálja elleplezni azok jellegzetesen ká-európai természetét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10323