KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Philadelphia

Hegyi Gyula

A Philadelphia megbízható elemekből szakszerűen összeszerelt produkció. Főhőse egy fiatal és sikeres jogász, aki a címbeli nagyváros legtekintélyesebb ügyvédi irodájában dolgozik. Ám egy nap kiderül róla, hogy AIDS-beteg és homoszexuális: s ekkor viharos gyorsasággal kidobják a cégtől. A betegség hatására cinikus yuppie-ból lázadóvá átszellemülő fiatalember bepereli egykori munkaadóját, s jogi képviseletére egy színesbőrű ügyvédet kér fel. Az AIDS-téma érzelmes mélabúval előadott jelenetei így némi öntudatos afroamerikai elkötelezettséggel társulnak, s egy látványos esküdtszéki tárgyalásban tetőződnek. Bármilyen meglepő, sima munkajogi per elevenedik meg a vásznon, melynek tétje – hazai kifejezéssel élve – a méltányos végkielégítés. De Hollywood éppen azért Hollywood, mert bármilyen témát – így az elbocsátott munkavállaló munkajogi perét is – érzelmes, heroikus és látványos történetként képes eladni. A jogi egészségügyi paravánok mögött mégis két férfi, két, az egész világgal szembeszálló hős időtlen amerikai történetét láthatjuk. Bár egyikük homoszexuális, másikuk pedig színesbőrű, mindez csak felszínes engedmény a kordivatnak, a kisebbségek iránti „politikai korrektségnek”. (Ami persze még mindig rokonszenvesebb, mint amilyen az ellenkezője lenne.) A lényeg továbbra is két kemény, mindenre elszánt, élelmes fickó harca a megállapodottak társadalma ellen. Ebben a harcban nincs igazán helye a szerelemnek. Nem véletlen, hogy a meleg ügyvéd barátja éppúgy súlytalan mellékszereplő, mint a színesbőrű kolléga felesége. Harc, férfibarátság, a hatalmasokkal és befutottakkal való leszámolás: ez a filmtípus lényege. Tanulságos látni, hogy a változó kordivat mögött mennyire rendíthetetlen maradt az amerikai kalandfilm öröksége. Farmerekre, aranyásókra, seriffekre, matrózokra és egyéb magányos férfiakra íródott ez a történet, mégha az új idők jeleként homokos és fekete szereplők váltják is fel a jólismert fehér machókat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1077