KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karácsony Artúr

Fekete Tamás

Arthur Christmas – amerikai, 2011. Rendezte: Sarah Smith. Írta: Peter Baynham. Zene: Harry Gregson-Williams. Gyártó: Aardman Animations / Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 97 perc.

Az 1972-ben alapított bristoli székhelyű Aardman stúdió elsősorban a Wallace és Gromit-kisfilmeknek, illetve a két figurát 2005-ben egész estés gyurmafilmbe hajszoló Elvetemült veteménylénynek köszönheti ismertségét. Öt éve, nem sokkal az Elvitte a víz bemutatója előtt jelentették be, hogy a DreamWorks-szel kötött megállapodást – melynek keretében a fenti alkotások mellett többek között a 2000-ben bemutatott Csibefutam is készült – nem újítják meg; így a Karácsony Artúr már a Sonyval közösen készült – egyben egy új fejezet első állomásaként is kijelölve azt az utat, melyet az Aardman követni kíván.

A Karácsony Artúr egyetlen éjszaka, december 24.-én játszódik: noha a Télapó és csapata szokásos akciói ezúttal is sikeresen teljesülnek, némi hiba csúszik a rendszerbe, és egyetlen ajándék nem ér el a címzettjéhez. A Mikulás kisebbik fia, az Északi-sarkra címzett levelek lelkiismeretes szelektálója és válaszolója azonban nem nyugszik bele a statisztikailag elhanyagolható nagyságrendű tévedésbe, és úgy dönt, ha mások nem vállalják, maga kézbesíti ki a vágyott biciklit.

A Télapó munkájának és magánéletének témája nem új keletű – különös módon azonban előbb jelent meg élőszereplős filmben, mint animációban. A Vasembert is jegyző Jon Favreau rendezésében készült Mi a manó főszereplője egy tévedésből az Északi-sarkra került, majd apja keresésére New Yorkba érkezett felnőtt-testbe bújt gyerek, míg a Télbratyó már egyenesen a mellőzött, megkeseredett és cinikus idősebb testvért tesz főhőssé. A Karácsony Artúr jóval szelídebb hangvételt üt meg, valódi antagonistát nem is használva hagyományosnak is tekinthető kalandfilmes narratívát használ, melyben Artúrnak (és nagyapjának) több ezer mérföldet kell megtennie, legyőzve az időt, a távolságot és a kíváncsi tekinteteket. Ennek megfelelően pedig a végkifejlet sem lehet más, mint a boldogság kötelező érvényű elnyerése, kinek-kinek habitusa és érdeklődési köre szerint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10907